K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

tak. A XVI/16. szelvény É-i részében megtalált sárga homokfolt egy része is valószínűleg ekkor sérült meg. A szabálytalan homokos, 148x147 m-es felületet, amely a döngölt falaknál 30 cm-rel van magasabban, egy kis ívelő „csatorna" szeli át. A sárga homokot a barna tömörebb talajra tapasztották. A Ny-i tanúfalban sárga paticsszemcsés betöltésű, a falcsonk közelében ill. a sárga homokfolt közelében egy-egy, tégladarabkákat is tartalmazó cölöplyuk jelentkezett. Átmérőjük 24-34x25-35 ill. 33 cm volt. Az előbbi felfelé, a ferde döntésnek megfelelően, kiszélesedett. Az utóbbit, a facölöp körül 4-9 cm vastagon sárgás-barna agyaggal körüldöngölték. Az újabb kori beásások természetesen a XVI/2. kutatóárokban is megfigyelhetők voltak. Elbontották pl. az épület K-i falának egy részét is és beleástak a középkori rétegekbe is. A sok jelenséget mutató XVI/14-15. szelvény az épület talán legnehezebben értelmezhető felülete. A jelenségek további átgondolására a leletanyag tükrében szükség lesz még. A felszíni kevert réteg alatt mindkét szelvényt köves-téglás omladék borította, felül a kő, alul a téglatörmelék, a leesés sorrendjének megfelelően. A XVI/15. szelvény K-i fele erősen kormosnak mutatkozott, a köveket is kormos föld fedte. (14. ábra h.) A kövek feletti és a kövek közötti kormos rétegből ill. a kormos és a téglaomladék közötti szürke rétegből származik a XVI. épület belsejének összes érme, ahogy a bevezetőben említettük: 1 db Licinius, 2 db II. Constantius és 1 db Julianus érem. A felszíni rétegekben sok volt az állatcsont és a középkori kerámiatöredék. Az újabb kori, habarcsos, mészszemcsés kevert rétegbe - 50-58 cm mélyen a felszíntől, egymástól 34, 48, 40, 34 cm-re 51, 38, 28, 40, 31 cm átmérőjű, 12-26 cm mély cölöplyukak mélyültek. Közülük a K-ről a harmadik lehetett a legkorábbi. A cölöplyukak rendeltetése ismeretlen. (14. ábra k.) A XVI/14-15. szelvény többi, meglehetősen sok cölöp- és karólyukja a XVI/14. és 15. szelvény É-i, a XVI/14. és XVI/15. Ny-i közös tanúfala melletti beásásokat kivéve, őskori és római kori eredetűnek látszanak. A kivételek középkori eredetűek lehetnek. A téglaomladék a felszíntől - 58-71 cm-nél jelentkezett. A téglák két rétegben, két különböző alkalommal zuhantak le. Az elsők a tetőcserepeknek, a következő, felső réteg a tetőcserepeknek és esetleg téglafalnak lehettek a maradványai. Mindkét szelvény (XVI/14-15.) felső, időrendben a második téglaomladékában opus spicatum szerűen elrendezett sorok mutatkoztak. (19. ábra 4-5.) A megközelítőleg Ny-K-i irányú sorok leginkább egy Ny-K-i irányú falhoz tartozhattak. A téglaomladék elbontása után kibontakozó felületen sok, valószínűleg tetőszerkezetből származó faszénmaradványt találtunk, murva ill. habarcsszemcsés, szürke, kormos, vörösre égett foltok jelentkeztek. A XVI/15. szelvény K-i tanúfalában ill. közelében fazék- és táltöredék került elő. A két, később összebontott szelvényen belül, ezen a viszonylag egyenetlen szinten, a felszíntől 70-113 cm között jelentkeztek először a cölöplyukak. Ebben a mélységben csak az épület Ny-i falszakasza és a Ny-i fal előtt 96 cm hosszan hiányzó, egyébként a falhoz derékszögben csatlakozó Ny-K-i irányú fal és egy pillérszerú képződmény látszott. Úgy tűnik, mindkét fal élt még a szelvényekben tapasztalt, betöltéssel átfedett valamennyi jelenség után is. Ez egyben az egyterű XVI. épület osztását is jelenthetné. A XVI/14. (XVI/14-15.) szelvényben a Ny-i falkorona a felszíntől már 20 cm-re jelentkezett. K-i szélének visszatöltött bebontásából tégla, vakolat-, falfestmény- és kerá-