K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
MARÓTI ÉVA: Pannóniai pecsételt kerámia Balácán és Veszprém megyében
6.2. Nagyméretű, Drag 37-es típusú tál 112 perem-oldaltöredéke. Színe világosszürke, felülete fényes. A duzzadt perem alatt árkok által határolt, fogaskarcolt zóna, alatta nagy, ívelt idomok által képzett „boltívek", amelyek talpas, lándzsa alakú motívumban végződnek. Alul árkolás által nem határolt fogaskarcolt zóna zárja a díszítést. 113 Ltsz.: 55.229.3, régi Ltsz.: 3548. (12,0 x 10,0 x 0,7-1,1 cm, Sz ~ 23 cm - 5. ábra 1.) A töredéken látható pecsételt motívumok közül a talpas, talán stilizált levelet ábrázolónak nem ismerem párhuzamát. Az ívelt idomhoz hasonlóakat - szintén 2 sor apró téglalapból képzetteket - Zalalövőről ismerünk 114 , de az edényeken ezek a megszokott módon, szárukkal felfelé helyezkednek el. 115 A csetényi darabon fordítva van az idom elhelyezve: erre néhány példát találunk Aquincumban 116 , Gorsiumban 117 és gyakori a Daciában gyártott daraboknál. 118 Az árkádszerűen kialakított, pecsételt kompozíciók a terra sigillaták díszítésére vezethetőek vissza. A csetényi darabokat a Topográfia a II. századra 119 keltezi. Nagy L. párhuzamaikat a II. század 2. felében, Brigetioban előkerült darabokban találja meg. 120 7. Csót-Járóháza I. (Büdösberek) (volt pápai járás) (= MRT 4. 22/2. lh.) A lelőhelyen római épület nyomai figyelhetőek meg. Innen került elő 1967-ben, Torma I. terepbejárása során egy II. századra keltezhető, pecsételt töredék, amely a Pápai Helytörténeti Múzeumba került. 121 A darabot nem láttam, az MTA Régészeti Intézetében lévő fényképes tárgykartonja és a Topográfia alapján ismertetem. 122 7.1. Valószínűleg Drag 37-es típusú tál oldaltöredéke. Díszítéséből a fogaskarcolt sáv alsó része maradt meg, majd kettős árkolás - ez alatt ívelt, rovátkolással elválasztó tagok sora. Alattuk nehezen kivehető levelek. 123 A darab felülete nagy részen sérült. Ltsz.: EKM 67.58.3. Egregy - lásd Hévíz 8. Gyulafirátót-Pogánytelek (volt veszprémi járás) (MRT 2. 20/6. lh.) Gyulafirátót, Pogánytelken 1903-1904-ben kezdődött meg a tervszerű feltárás, bár a lelőhely a helyi lakosok előtt régóta ismert volt. 124 Az itt feltárt római kori épületek és kemencék környékén sok pannóniai pecsételt kerámia 125 és domború díszes sigillatautánzat is előkerült. 126 A darabok közt megtalálható az Aquincumban és Szilasbalháson (Mezőszilas) 127 előkerült, nyilazó alakot is ábrázoló edények párhuzama is. 128 A szakirodalomban sokáig elterjedt volt az a vélemény, hogy Pogánytelken működött Resatus műhelye. 129 Az egy főépületből és több gazdasági vagy melléképületből álló épületcsoport tipikus veterántelepülés lehetett. A leletek alapján az I-IV század alapján folyamatosan lakott volt - a II. számú épület alatt egy korábbi kőépület falai is előkerültek, ahonnan Vespasianus ezüstérme is felszínre került. 13(1 A jelenleg a veszprémi múzeumban őrzött, pecsételt anyag - egy darab kivételével Rhé Gy. XX. század elején végzett ásatásából származik, amelyet a század közepén leltároztak be. A leletanyagot nem lehetett objektumonként szétválasztani. A lelőhely értékelésével Rhé Gy. 131 és Kuzsinszky B. 132 után - főleg az épületekkel és rendeltetésükkel - Thomas E. foglalkozott. 133
