K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

tuk fel azt az árkot, amelynek eredetét nem tudtuk megnyugtatóan tisztázni. Betöltéséből vakolatdarabok kerültek elő. A bejárat előtti térséget a felszíni kevert rétegek alatt hiányos, téglával vegyes köves omladék borította. Az omladék általában azokon a területeken hiányzott, ahol a középkori vagy későbbi eredetű bolygatásokkal tönkretették az eredeti összefüggéseket. E jelenség nagyon jól megfigyelhető a XVI/2. szelvény egymásra vetített két felülnézeti rajzán. A szelvény É-i felének nagy középkori objektumai fölött teljesen hiányzik az omladékréteg. A Ny-i pofafal Ny-i széle melletti árkot is az omladékba ásták, a visszatöltésbe már csak néhány téglatöredék került. A törmelék elbontása után kirajzolódott a küszöb két oldalán egy-egy pofafal. Az átlagosan 61 cm széles falak egy 240-250 cm-es szakasz után keskenyebbé válnak, a Ny-i oldalon 216 cm, a K-i oldalon 332-333 cm-ig nagy valószínűséggel még követhetők. Nem zárható ki, hogy a Ny-i pofafal is tovább futott É felé, ez a részlet azonban áldozatul esett a XVI/2. és a 13/L. szelvény középkori kemencék körüli gödreinek. A keskeny falakat is több helyen elbontották, sőt, a pofafalak között kissé rézsútosan, széles, szabálytalan szélű árok húzódik. Árkokat ástak, az É-i épületfal melletti árkon kívül, a K-i pofafal K-i, a Ny-i pofafal mindkét oldalán. A 38-53 cm széles árkokkal átvágták a falak melletti murvás szinteket is. Az árkok mélysége a murvás szint (egykori járófelület a bejárat előtt) tetejétől 20-30 cm. Aljuk általában murvás, vagy murvaszemcsés föld. A pofafalak alapozását még tisztázni szükséges. Felmenő falszakaszukból csak az utolsó kősor maradhatott meg. A K-i pofafal alapozásának indítása kiugró, a Ny-i falé visszaugratott. Az épület előtti térség járófelülete az feltárás idején a felszíntől - 47-83 cm-re terrazzo szerű, helyenként egyenetlen köves-murvás, többrétegű felület jelentkezett. (Vö.: 6. ábra G-E, Z-V, Y-X., C-S metszetek). A felületekbe cölöplyukak mélyülnek. Közülük kettő, a két délebbi összefüggésben van azzal a kemény aljú, 33-35 cm széles, 37 cm mély gerendaárokkal, amely a két pofafal között mélyül a murvás felületbe. Az árok Ny-i széle a Ny-i pofafal mellett kiásott egykori árok (?) szélénél lekerekített. E mellett egy kerek, 36-37 cm átmérőjű, a K-i vége és a K-i pofafal szögletében pedig egy 32x45 cm-es, sekély cölöplyuk jelentkezett. Aljuk murvás-murvaszemcsés. Az árok nem igazodik egészen a bejárat irányításához, nem párhuzamos a küszöbbel és nem merőleges a pofafalakra. Összetartozásuk kérdéses még akkor is, ha azt a murvás járófelületen keresztül a barna rétegbe ásták. (6. ábra C-S metszet) Az árok É-i oldalfalában jól látszik (a küszöb előterében) a megszakadó keskenyebb fehér és rózsaszínű murvacsíkokból álló feltöltés ill. szintek, amelyeket paticcsal kevert, faszénszemcséket is tartalmazó barna tömörebb rétegek választanak el. Hasonló rétegződés látható a XVI/2. szelvény D-i felének Ny-K-i átvágásában. A vakolattöredékek mellett római kori kerámia is jelentkezett. (17. ábra 1-6.) A XVI/4. szelvény területén, az ÉK-i épületsaroktól É-ra egy, a falhoz képest tompaszöget bezáró, 138 cm hosszan biztosan követhető, 27-32 cm széles, helyenként keményre égett, 12-18 cm magasan megmaradt, köveket és téglatöredékeket is tartalmazó agyagfal jelentkezett. (2., 6. ábra) A falhoz tégladarabos és kisebb köves felület csatlakozott. Bár keletkezési idejére vonatkozóan egyelőre nincs támpontunk, feltehetőleg ezt a falat is a középkorral kell összefüggésbe hoznunk.