K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

KOVÁCS PÉTER: Újabb római feliratok Veszprém megyében

Publius Lucilius Iustinus születési helyét, origóját pontos megadja a felirat: Augusta Treverorum, Belgica provincia központja. A Lucilius gentilicium igen elterjedt volt, így Pannoniában gyakori, de Trier környékén is hasonló módon gyakori volt.

25

A Iustinus cognomen szintén mindenhol (Észak-Italiában és a nyugati provinciákban is) nagyon gyakori volt.

26 A 30 éves korában elhunyt számára az azonos praenomen és gentilicium alapján valószínűleg az apja állította a sírkövét. Trever származású személyt Pannoniában többet is ismerünk (CIL III 4391, 14349, 4499), de Augusta Treverorumos origojút ezen kívül csak egyet a burgenlandi Szalónakról (CIL III 4153). Ezek közül az első kettő katona volt, a carnuntumi L. Betulo Amandus kereskedő lehetett, míg a szalónaki Q. Claudius Lucanus Savaria és Augusta Treverorum sevir Augustalisa volt. A Veszprémhez közeli Tótvázsonyban egy Trever származású veteranus, Sex. Iulius Primus, diplomája került elő (CIL XVI 84), amelyet Kr. u. 138-ra keltezhetünk. A diploma birtokosa és a veszprémi sírfelirat személye között azonban semmiféle kapcsolat nem bizonyítható. Az sem bizonyítható, hogy az elhunytnak a katonasághoz bármi köze is lett volna, ezért Iustinus kereskedelem révén is kapcsolatba kerülheti Pannoniával. Ismert, hogy Pannoniában a korábbi itáliai import volt túlsúlyban, az I-II. század fordulóján azonban megnövekedett a germániai import szerepe. Ennek kapcsán már az I. század végétől germániai kereskedőréteg mutatható ki pl. Aquincumban, de Carnuntumban is, akik kezdetben a Pannoniába vezényelt germániai légiókkal jöttek ide.

27 Nyitott kérdés, hol élhetett Iustinus, mivel a felirat lelőhelye nyilvánvalóan másodlagos. Felmerülhet az is, hogy ebben az esetben távolabbról hozták ide a kőemléket. A RIU 356 oltárkő állítója is Aquincum sevir Augustalisa. Ezt az oltárkövet is Aquincum territóriumáról hozhatták ide a középkorban. Valószínűbb azonban, hogy Iustinus és családja is a Balaton-felvidék villa-tulajdonos rétegéhez tartozott. A felirat állítója, talán az apa, azonban veteranus lehetett, aki itt telepedett le. Az indadíszítéses sáv megközelítőleg hasonló pannóniai párhuzamát egy I-II. század fordulójáról származó sisciai sírsztéléről ismerjük.

28 Itt a mellképes és a feliratos mezőt választja el az indás fríz.

29 Hasonló oldaldíszítést szintén Dél-Pannoniából ismerünk (CIL III 10823).

30 A felirat a II. század első felére keltezhető a betűformák, az I longa, valamint az apex használata alapján is. Ezek közül különlegesnek számít a magánhangzó hosszúságát jelölő apex használata az Augusta Treverorum szó esetében. Pannónia magyarországi területén, de az egész tartományban ius igen ritkának számítanak az apexek. így Savaria esetében a Flavius-kori Aecorna-oltáron (RIU 135)

31

, Scarbantiában sírkövén (RIU 222)

32 figyelhetők meg apices. Egy mursai feliraton hasonlóan a veszprémihez csak egy italicus név esetében figyelhető meg az apex: L(ucius) Fidiclánius L(uci) f(ilius) Fresianus (CIL III 15139=VHAD 4. 1900. 187-189., T. 70). Dél-pannoniai feliratokon (a mursaival együtt öt feliratról ismert) valamivel gyakrabban találunk apexeket (Andautonia: AIJ 479=CIL III 482=CIL III szintén csak a név esetében használt, Emona: CIL III 3838=AIJ 152, CIL III 3878=AIJ 199). Az apices használata a római birodalmon belül Kr. e. II. század legvégétől (CIL I

2 679) kezdve a Kr. u. II. század közepéig volt elterjedve, bár elvétve még a III. században is használták.

33 Pannoniában az apexes feliratok többsége a Flavius-korra keltezhető, a veszprémi pedig a legkésőbbiek közül való.