K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai villagazdaság III-as és XIV-es épületének feltárásáról

köves omladékfolt jelentkezett a 3/1991-es árok, épületfalon kívüli szakaszán is. A 49/F. szelvény épületfalon kívüli részében az egykori római szintet borító mészszemcsés, tég­latöredékkel és kövekkel kevert rétegben vegyesen találtunk középkori edénytöredé­keket római kori (II-III. századi is!) kerámia- és ablaküveg-töredékekkel együtt. Ugyan­ehhez a réteghez tartozik a szelvény E-i felében a téglák és a kövek között előkerült, 364-367-re keltezett érem is. 25 A 37/F. szelvény felszíni réteg alatti kevert földje szintén tartalmazott középkori töredékeket, voltak benne azonban tegula-, imbrex - és tubus­töredékek ill. félköríves téglaoszlopokhoz tartozó tégla-részletek is. A XIV épület K-i zárófalán kívül, de még a 37/F. és a 49/F. szelvények területén az őskori kerámia jelen­létét a 49/F. szelvény ENy- i negyedében feltárt őskori gödrök indokolták. A bronzko­ri - későbronzkori kisebb gödröt egy újkőkori gödörbe ásták bele. (20/A-C. ábra) Az ENy-i negyedben a gödör fölött a metszetben még jól látszott az épület K-i zárófalának (1., 4. helyiség külső falának) alapozása, ill.a gödörtől D-re, a későbbi bolygatások el­lenére még megfigyelhető vesszős falomladék. (20/C, 28/5-6. ábra) A 49/F. szelvény D­i tanúfalában jelentkező, a felszíntől 10 cm mélyen induló nagy beásás még a későbbi­nek tartott felső vesszős elplanírozást is átvágta. Későközépkorinak vagy újkori erede­tűnek tarthatjuk. (19/J-K. ábra) A 3/1993-as kutatóárokban a K-i zárófaltól Ny-ra, tehát az épület belsejében a fal mellett összefüggően, távolabb kisebb foltokban megfigyelhető volt még a meszes, ha­barcsos (habracsrögös) réteg. Az 1. helyiség K-i falától (belső szélétől) 4,18 és 4,62 m között figyelhettünk fel egy enyhén lekerekített aljú, 44 cm széles, 12 cm mély árokra, amelyet a felszíntől 39-42 cm mélyen megtalált, sárgás-barna homokos agyagba ástak. Ugyancsak az 1. helyiségben, a 49/E. szelvény D-i felében előkerült az gerendaárok to­vábbi szakasza, amely itt 35-40 cm széles volt és középen kissé összeszűkült. Az árok­ba fektetett gerenda és a szelvényrészt nagyobb felületen borító meszes szint kronoló­giai viszonya kissé bizonyalan. A gerendaárkot ugyanis, a 49/E. szelvény D-i keskeny sávját kivéve, sehol sem fedi át a meszes-habarcsos szint. A többi tanúfal szerint is azonban inkább arról lehet szó, hogy az árkot ásták bele a meszes-habarcsos felületbe, vagy a meszes-habarcsos réteg csatlakozott szorosan a kissé kiálló gerendához (?), de nem fedte azt át. Az árok betöltésében téglaszemcsék és kormeghatározásra kevéssé alkalmas edénytöredékek voltak. A gerendára feketett esetleges fapadozat azonban csak a fa vastagságával (deszkavastagsággal) lehetett magasabb a meszes-habarcsos szintnél. A 49/E. szelvényben a falkorona azonos magasságban van a szinttel. (19/F. áb­ra) A D-i tanúfal mellet a meszes szint nagyobb hiánya a metszetfalban rajzolt, mé­lyebbre lenyúló, 28 cm-es átmérőjú, lefelé összeszűkülő cölöplyukkal lehet összefüg­gésben.) (19/G. ábra) A 49/D. szelvény DNy-i sarkának átvágása, egyben adatot szolgál­tatott az 1. helyiség ENy-i sarkához is. Az omladék alatt, a fal belső oldalán egy 30 x 34 cm alapterületű kisebb égett folt jelentkezet (18/1. ábra), és ugyancsak a fal belső olda­lán vesszőlenyomatokat is tartalmazó omladékról történt említés. Az 1. helyiség ENy­i sarkánál a fal 10-12 cm-rel mélyebben alapozott, mint a 2. helyiség erősen visszabon­tott, mindössze 8-14 cm magas Ny-i fala. Az 1. helyiség 49/D. szelvényben feltárt falá­nak összmagassága 40 cm, ebből a kiugró alapozásindítás feletti szakasz 10-14 cm. Fal­szélesség ezen a szakaszon 36-37 cm. Az alapozás indításához és a felmenő szakasz al­jához csatlakozik egy 3-7 cm vastag, a helyiség belseje felé 107 cm hosszan követhető

Next

/
Thumbnails
Contents