K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

KONCZ PÁL-K. PALAGYI SYLVIA-S. PEREMI ÁGOTA: Római kori csontfésűk Balácáról és Kékkútról

enyhén ívesre kopott. Az elülső és a hátulsó takaróelem közé fogták be a fésű magját alkotó lemezeket, a fogó magját ill. a fogak tőlemezeit (2-3 db- a két oldalon nem azonos!). Bronz szegecsekkel erősítették össze a lemezeket, amelyeket hol az egyik, hol a másik odalon ütöttek be, végüket mindkét oldalon elkalapálták. Az elülső oldalról verték be a fogó peremszéleket követő 3 szegecsét ill. a két egymásra simuló lemez (pótlás ?) alatt, a ferde érintkezési vonallal csaknem párhuzamosan, újabb 3 szegecset. A fogak töve feletti takarólemez-részt, az alaplemezt őszesen 9 szegeccsel erősítették öszsze. Miután a szegecsvégek átmérője a fej ül. a hegy közelében különböző (0,3-0,6 cm), lehetőség nyílik a beverés irányát meghatározni. Balról jobbra haladva az előlapon a 35., 8. szegecset elölről, az 1-2., 6-7., 9. szegecseket hátulról ütötték be. A szegecsvégeket itt is, minkét oldalon elkalapálták. A fésű szegecseinek száma összesen: 15 db. A fésűfogak magasról indulnak, számuk 60-61 lehetett. Az ép, 0,1-0,2 cm vastag, 1,6-2,2 cm hosszú fogak hosszúsága a fésű szélétől közép felé „lépcsőzetesen" csökken. Az éleket a fogak felett és a fogólap alaplemezének két szélén ferdén lefaragták. A fésű felülete díszítetlen, néhány helyen véletlenszerű karcolások, apró törések látszanak rajta. Felülete a kopástól (?) selymesen sima. Színe: barnás-sárga. (3-4. ábra) A kékkúti fésű tisztítását és restaurálását Öcsi Galambos Csilla, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság restaurátora végezte el. Eljárását a következőképpen foglalta össze: „Kezelés: lágyított vízzel történt tamponáló nedvesítés, lemosás után a réz szegecsek (nagy réztartalmú bronz) tisztítása, a korrózió eltávolítása ammónium-citrát oldattal és mechanikus eszközökkel. Az egyes töredékek visszaerősítéséhez alkalmazott anyag: Regnal (polivinil-aceto-butiral) etilalkoholos oldata." A kékkúti csontfésű jellemzője a fogazatlemezkéket összefogó és beborító hosszú takarólemez, amely középen erősen kiemelkedik, mintegy felpúposodva alkotja a fésű tényleges fogó-részét. Formája leginkább oválisnak mondható. A takarólemez alsó negyedével (alaplemez) együtt némiképpen harang, vagy palást formát idéz. R. Alföldi M. az intercisai fésűket tárgyalva, különbséget tesz a magasrahúzott ovális és a harang alakú fogóju fésűformák között. A harangalakú fogóval rendelkező intercisai darabok keltezéséhez a IV század végét javasolta.

19 Ahogy a balácai csontfésűnél is, úgy a kékkúti darabnál is hivatkoznunk kell a brigetioi III-IV. típusú (félköríves fogójú és púpos hátú) fésűkre. A fogórész alaplapjának hossza, az alaplap és a fogó egymáshoz viszonyított aránya ül. a fogó alakja más-más példát, más-más típust, technikai kivitelt idéz. Az arányokat tekintve a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének 426-os, az erősen kimagasodó fogó a 425-ös, formailag pedig a 430-as számú darabokra emlékeztet.

20 Az utóbbi példány díszítetlen fogójával, bronz szegecseivel, mint a kékkúti példány is, a IV-es, késő római típus jellegzetes jegyeit hordozza.

21 A kékkúti fésű fogójának alaplemeze azonban keskenyebb és hoszszabb, az átmenet az alaplemez felé pedig szögletesebb. A szegecseket nem számítva, díszítetlen takarólemezű fésűt találunk a csákvári temető 11. sírjában is.

22 A kékkúti fésű formailag legjobb párhuzamának sajnos ismeretlen a lelőhelye. A fogak felett a fogólap alaplemez-éleinek lefaragása (élszedése) azonos elgondolást és technikai megoldást mutat.

23 A legfeltűnőbb különbség közöttük azonban a szegecsek elrendezésében van. A kékkúti fésű, annak ellenére, hogy a szegecsek követni látsza-