K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
KONCZ PÁL-K. PALAGYI SYLVIA-S. PEREMI ÁGOTA: Római kori csontfésűk Balácáról és Kékkútról
A KÉKKÚTI 4. SZÁMÚ ÉPÜLET CSONTFÉSŰ-LELETE 2001. április 9-27. között az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Részvénytársaság, a Kékkúti Ásványvíz Rt. megrendelésére, egy 20 kV-os villamos földkábel vezetéket épített ki. A kábelárok tervezett nyomvonala a szakirodalomban már régóta ismert római kori lelőhely területén haladt keresztül, bár a korábban már feltárt két 17 , valamint szintén vezeték kiépítése során megfigyelt 3. épülettől 18 távolabb. Mindezek ellenére, mivel a település teljes kiterjedése nem ismert, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum a földmunkák időtartamára a kérdéses területen régészeti előfeltárást végzett. Ennek során, az ún. Maktyányi-dűlőn keresztül vezető földút (a Kővágóörsöt Kékkúttal összekötő műútról leágazó, Kékkút határában haladó) nyugati oldalán, a vele párhuzamosan kijelölt D-É-i irányú árok kiásásakor egy újabb épület falainak részletei kerültek elő. A falak a mai járószint alatt már 20-30 cm mélységben jelentkeztek és 16 méter hosszan húzódtak. A kivitelezővel és a beruházóval kötött szerződésünk értelmében, lehetőségeinkhez mérten, az épülettől keletre egy nagyobb, 18x10 méteres részen, teljes felületen rábontottunk az épületre, míg nyugati irányban három-méterenként kijelölt, hat, 80 cm széles kutatóárok segítségével próbáltuk megállapítani az épület kiterjedését. Az épület teljes feltárására, rekonstrukciójára előreláthatólag a jövő évben kerül sor. A kábelvezeték árka, amely mint utóbb kiderült, gyakorlatilag az épület teljes É-D-i tengelyében haladt keresztül, az épületet nem károsította, mivel a vezetéket az épület alapfalai alatt jóval mélyebben keresztülfúrt, megerősített csővezetékben helyezték el. A rövid ideig tartó, csupán nyolc napos leletmentést az esős idő miatt gyakran félbe kellett szakítani, mindezek ellenére sikerült feltárni az épület kb. 60%-át és ennek során több megfigyelést is tenni. A 4. számú épület a korábban már feltárt 1. és 2. épületek közötti részen helyezkedik el. Utóbbiak helyét a helyszínen, mivel mindkét épületet a 60-as években történt szőlőtelepítés során valószínűleg teljes egészében megsemmisítették, a felszínen már nem tudtuk megállapítani. A szőlő kivágása után, a kárrendezés során, a terület több tulajdonos birtokába jutott. Jelenleg az említett földúttól nyugatra eső rész, az 1. épület területe, nem művelt, míg a keleti, a 2. épület helye, művelés alatt áll. A támpontul szolgáló 1. és 2. épület helyét ma már csak a megmaradt dokumentáció alapján tudjuk meghatározni. A K-Ny-i tájolású 1. épület a viszonylag meredek domb lejtősebb részén, a lejtő irányában épült. Tőle DK-re kb. 60 méterre helyezkedett el a szakirodalomban ókeresztény bazilikaként ismert 2. épület. A 4. épület déli fala a műút melletti mérőponttól számítva 77,4 méterre északra, az 1. épülettől délebbre, az 1. épület déli sarokpontjától a 4. épület déli faláig mérve kb. 72 méterre, míg a 2. épület nyugati sarokpontjától számítva déli irányban, szintén a déli falig mérve, kb. 30 méterre került elő. Természetesen a 4. épület, valamint helységeinek, leleteinek részletes, szakszerű és pontos leírása, építéstörténeti és egyéb régészeti vonatkozású feldolgozása csak az épület teljes feltárása és elemzése után történhet meg. Jelen, rövid összefoglalás csupán tájékoztató jellegű. A K-Ny-i tájolású épület 16,80 cm hosszú és nagyjából 10 méter széles, az oldalfalak vastagsága 50-60 cm. Mivel a leletmentés célja mindenekelőtt az volt, hogy a későbbi
