K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai villagazdaság III-as és XIV-es épületének feltárásáról
szakasz feltárásainak eredményeképpen volt csak meghatározható. A főépület K-i előterében helyezkedik el, a főépülettől (I.), azaz Ny-ról K felé (ÉNy-DK) lejtő természetes, enyhe dombhajlaton. Rhé Gy. kutatóárkai közül a 2. számú áthaladhatott volna a XIV. épület területén, az árok II. számú kutatóárkon túli, kibontott hossza azonban ismeretlen. 22 (1. ábra) A XIV. épületet az 1991-es, az 1992-es és az 1993-as évben kutattuk. 23 Az 1991-es 3/1991-es, 1 méter széles kutatóárkunk a 37/E. és 37/F. szelvények É-i szélét szelte át. Tovább mélyítettük azután azt a XIV épület területén kívül, K felé. Az 1992-ben megnyitott 61-es szelvénysor 2 méter széles kutatóárkából 24 csak a 61/C., a 61/D., a 61/E. és a 6l/F. szakaszok azok, amelyek átvágták a XIV épület falait ill. helyiségeit. Ugyanebben az évben nyitottuk meg a 73/C. szelvény K-i széle melletti 5 x 1,5 m-es, a 73/D. szelvény D-i széle mentén a 4,6 x 1,50 m-es és a 73/E. szelvény D-i 5 x 1,50 m-es alapterületű kutatóárkokat. A 37/D. szelvényben egy kutatóárkot és egy kisebb szelvényt tártunk fel, az É-i szelvényszél mentén kijelölt 37/D/l. 5x1 m-es és a 37/D/2. 2,5 x 3,80 m alapterületű árkot ill. szelvény részt. 1993-ban megnyitottuk az egyenként 5x5 m-es 49/D., 49/E., 49/F. és a 4 x 5 m-es 37/F, az 5 x 3 m-es 61/D. és a 61/E. szelvényeket, amelyek egy része kiegészítette az adott szelvényekben húzott korábbi kisebb szelvényeket, árkokat. (14. ábra) Kutatásaink nyomán egy D felé kissé szélesedő, 5 helyiségre tagozódó épület rajzolódott ki, amelynek magja 3 helyiségből állt és amelyhez É és D felől egy-egy nagyobb helyiség csatlakozott. Bár, más épülettel összehasonlítva, kevesebb az épület területén a tégla és a kőomladék, a 61/D. szelvény töredék téglái alapján mégis téglafedésre kell gondolnunk. A téglatörmelék helye is ellentmondani látszik első elgondolásunknak, amely szerint a két nagy helyiséget eredetileg nyitottnak véltük, de a fentiek és az épületnek az É-D-i szimmetriatengelytől kissé elcsúszó, hosszanti falakkal csaknem párhuzamos, felkanyarodó végű árok (gerendaárok) is, mint a padozat szerkezeti alátámasztó eleme, inkább fedett helyiségeket feltételez. (14., 20/D. ábra) Az épület külső mérete: 15,1 x 10,2 (10,4) m. Az újkori felszíntől 25-61 cm mélyen megtalált fehér színű habarccsal rakott falainak vastagsága 30 és 55(-61) cm között váltakozik. Általában csak az alapozások maradtak meg ill. a felmenő falból zömében csak annyi, amennyi elegendő ahhoz, hogy vízszintes felületet adjon a fagerendák lefektetéséhez. (Vö.: 61/D. szelvény Ny-i tanúfala melletti fal lekent habarcsos felülete20/E. ábra) A sárgás-barna homokos, paticsrögös agyagba nyúló falak 6 - 42 cm közötti magasságban maradtak meg. Esetenként 1-9 cm szélesen kiugró alapozás-indítások jelzik a tényleges, föld alá kerülő, esetenként kisebb (apró) kövekre rakott alapozás és a csekély felmenő falkoszorú, azaz a szint fölé magasodó sövényfal (?) lábazatát. A felszíni réteg alatti vastag kevert réteg téglatöredékei, kövei ill. a megmaradt falkoronák magasságában jelentkező szerényebb köves, téglás omladék (37/F. K-i fele, 49/D., 49/F, és a 61/D. szelvény - 18/H., 20/D., 28/4. ábra), nem elegendő ahhoz, hogy abból kőből vagy téglából készült falakra gondoljunk. A nagyjából azonos magasságban megmaradt, helyenként még a habarcsos gerendaágyat is megőrző falkoronák alapján tehát inkább egy könnyűszerkezetű, kő alapozású, gerendára állított fából készült épületre következtethetünk. Az épület Ny-i falán a habarcslenyomat alapján mérhető gerendaszélesség minimálisan 15 cm lehetett. A 61/D. szelvényben, a Ny-i tanúfal metszetével
