K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)

KOVÁCS PÉTER-FEHÉR BENCE: Feliratos tégla- és edénytöredékek a balácai római kori villából. I. Vicus Augusti Pannoniában?

nevüket adják meg, esetleg rangjukat, státuszukat, mindezt csak informálisan. A készítés helye legtöbbször a „hivatalos" bélyegeken szerepel. Magyarázat lehet, ha valóban a készítés helyére vonatkozik a felirat, hogy a bélyeg csak a császár nevét (IMP típus) tartalmazta a készítés helyére vonatkozó utalás nélkül. A 4. lehetőségre vonatkozóan viszont rendkívül kevés esetet ismerünk, akkor is általában csak a megrendelő neve szerepel, nominativusban: AEp 1978. 569. A helynévre ebben az esetben magyarázat lehet, hogy a megrendelő maga a vicus volt. Talán idetartozik még egy raetiai (Erlach) téglafelirat is (AÉp 1958. 204), amely felirata a következő: Possessio] / Dirogis / Grati / serv(u)s / Masso / fecit.

58 Az első név csak a birtokos neve lehet, akinek a birtokára (^possessio) szállították az égetés után a kérdéses téglaszállítmányt. Mindezek alapján a vikus Augusti helynév értelmezésére két féle lehetőség áll fenn: 1. a megrendelő neve szerepel rajta, az előtte található X betű a rendelt mennyiséget jelöli. Ebben az esetben igen valószínű a fenn említett lehetőség, amely szerint Caesariana saltus központja Baláca. 2. a készítési hely szerepel rajta, az X jel nem számot jelent, csak írásgyakorlat. Ebben az esetben más megvilágításba kerül a pannóniai császári bélyeges téglák problematikája. A korábbi kutatások nem látták a kevés számú IMP bélyeges tégla alapján feltétlenül bizonyítottnak, hogy Pannónia területén császári téglaégetővel kell számolni.

59 A scarbantiai forum feltárása során előkerült nagyobb mennyiségű császári bélyeges tégla a térben legközelebbi.

60 Jelen téglabélyeg, ha a helynév a készítés helyére vonatkozik, akkor minden bizonnyal a császári saltus területén működő téglégetőre vonatkozik, amely a balácai villagazdaság közelében helyezkedett el, vele azonban nem azonosítható. Úgy tűnik véglegesen csak egy következtetés vonható le az új felirat alapján. Bebizonyosodott az a korábbi feltételezés, hogy Mogetiana és Aquincum territóriuma közé egy Caesariana nevű császári saltus ékelődött be, amely központja esetleg (de nem szükségszerűen) a balácai villagazdaság lehetett. A saltus meglehetősen nagyméretű lehetett, így a központja Caesariana Veszprém megye keleti részén bárhol elterülhetett. Ezt biztosan csak a Savaria-Aquincum út teljes nyomvonalának felkutatása után ismerhetjük meg. A dunai provinciák közül sem áll egyedül Pannónia a császári saltusok tekintetében. Talán a legjobban ismert és vitatott a Germania Superior-i Sumelocenna-Walheim helyzete (CIL XIII6365, IGRR III 70=

ILS 8855). Akár a tábor-auxiliaris vicus és a civitasszá való szervezés közötti időpontra keltezzük a császári saltus létét, akár a civitasszal párhuzamosan létezőnek (így a walheimi vicushoz területileg semmi köze sem volna), a procuratori irányítás alatt álló saltus megléte azonban kétségbevonhatatlan.

61 Noricum esetében Alföldy G. fogalmazta meg még a legjobban a Patrimonium regni Norici kérdését, amelyet a bírálatok ellenére is a legmegalapozottabbnak tartunk.

62 Igen fontos, hogy innen is ismert egy saltuarius felirata (CIL III 5048), azaz a patrimoniumhoz császári saltusok is tartozhattak. Dalmatiai saltusok közül a legjobban Burnum esete ismert, ahol a legio IUI FI. eltávozta után (Kr. u. 86) a korábbi prata legionis császári tulajdonban maradt (CIL III 13250).

63 Figyelemre méltó az újonnan előkerült SC de Cnaeo Pisone patre egyik adata is, amely szerint Calpurnius Piso egyik, illyricumi saltusa császári tulajdonba került (AÉp 1996. 885., 85-90).