K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2001/6. (Veszprém, 2001)
GABLER DÉNES: A balácai terra sigillaták 3.
tult Regensburg-kumpfmühli tábor anyagában nem lelhető fel az I b csoport áruja. Ezzel szemben Pannoniában több lelőhelyen tűnik fel az I b csoportba sorolható Cerialis áru a Marcus-háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegek anyagában, így Sallán, Quadratán, Aquincumban 39 , Celamantiában 40 és Intercisában 41 . A Cerialis I-V szériák 170/178 előtti gyártását igazolja Murrhardt táborának egyik valószínűleg a markomann háborúk pusztításaival kapcsolatba hozható égésrétegében talált - Cerialis III táltöredék 42 . Ez utóbbi egyben a balácai anyagban fellelhető Cerialis III edények keltezésének kérdését is megoldja; eszerint a 26-28. sz. példányok gyártása 170/178 előttre tehető. Az I a csoport korai keltezését más adatok is igazolják, így a 190 táján épített Holzhausen is, ahol már nem találhatók meg az ide sorolható szériák 43 . Az I b alcsoportot tovább bontottuk annak alapján, hogy egy-egy adott mester sigillatája megtalálható-e a Marcus-háborúkkal kapcsolatba hozható égésrétegekben vagy nem. Ennek megfelelően táblázatunkban a Cerialis-csoport után húztunk egy időrendi cesurát jelentő vonalat. Az I b csoport későbbi fazekasainak működése 170/180 vagy 180 táján kezdődhetett és - a kutatók többségének véleménye szerint - a 200 körüli években zárult 44 . A 180 körül nyitott regensburgi temető anyagában ezeknek a típusoknak aránya már meghatározó 45 . A záródátum számunkra ugyanakkor fiktív; egyáltalán az egyes csoportok közti időrendi határokat nehéz megvonni, mert hiányoznak a jól meghatározható fogódzópontok 46 . Ennél a sorozatnál ezért inkább a Commodus - Septimius Severus-kori keltezést javasoljuk. Az I b - II csoportok közötti váltás idejét Th. Fischer 200 tájára keltezte a fekete bevonatú rajnai kerámia megjelenése alapján 47 , bár ennek kezdetére vonatkozóan sem áll rendelkezésünkre pontos dátum 48 . Éppen ezért J. Eingartner - P Eschbaumer és G. Weber szerint a II. csoport működésének kezdete az I b csoporténál alig későbbi 49 . A II csoport fazekasai 180 után kezdhették meg munkájukat, mivel árujuk a 180 tájára tehető munningeni égésrétegben nem található meg. Balácán éppúgy, mint Pannónia többi lelőhelyén a II. csoportba sorolható áru menynyisége a legnagyobb. Ezt a csoportot általában 190/200-230/240 közötti évtizedekre, azaz a Severus-korra keltezték. A balácai leletanyag a nagyobb időrendi csoportok között a következőképpen oszlik meg: Az itt közölt A korábban közölt anyagban anyagban Antoninus-kori (150-170/178) 5 4 1,2% Késő Antoninus-Severus-kori 35 24 9,6% (I b 2- II a-c csop.) III. század középső harmada 5 1 8,1% Fentiekből kitűnik, hogy a Severus korban a leletanyag jelentős mértékben, a korábbinak hatszorosára nőtt. Ez a növekedés még akkor is kiugró, ha figyelembe vesszük azt, hogy a késő Antoninus-Severus-kor kétszer olyan hosszú időszakot foglal magába, mint a 150-től a markomann háborúkig terjedő időszak. Ugrásszerű növekedést figyel-
