K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1997/5. (Veszprém, 1997)

BORHY, LÁSZLÓ: Wandmalereien aus Brigetio (Komárom/Szőny-Vásártér) und der Grabhügel 2 von Inota - A Komárom/Szőny-Vásártér lelőhelyen talált római kori falfestmények és kapcsolatuk az inotai 2. számú halomsírhoz

nem testvéreivel együtt, hanem a mozgalmas Néreis-kompozícióból kiszakítva egyedül, és valószínűleg nem halfarokban végződő tengeri lovon, hanem „igazi" ló hátán ábrázolta a festő. A látszólagos ellentmondás feloldható nemcsak a római falfestészetnek a pompeii 4. falfestészeti stílust követő időszakában bekövetkező folyamatok ismeretében, amikor is jellemzővé válik az, hogy a megrendelők ízlésének, igényeinek megfelelően eredeti képi összefüggéseikből kiszakítanak tetszetős alakokat, motívumokat, és önállóan ábrázolják őket, hanem a ló fején megfigyelhető lószerszám (szíjak, kantár, zabla, szíjelosztók) elemzésével is. A lószerszám részei négy csoportra oszthatók: 1. valóságos, funkcióval is rendelkező lószerszám-elemek (zabla, pofa-, orr- és nyakszíjak, kúpban végződő veret a ló orrán); 2. funkció nélküli, díszítő szándékkal feltüntetett elemek (pl. szíj nélküli szíjelosztó a szem alatt); 3. félreértelmezett, de a valóságban is létező elemek (kétrészes, korong- és csepp alakú szíjelosztó); 4. művészi megoldások (háromszög alakban aláhulló, mozgalmasan ábrázolt kantárszár, amely a brigetiói freskóleletben virágszalagként másutt is megjelenik). Megfigyelhető, hogy a falfestmény valóságosan is meglevő, a festő által látott, azonban helyenként félreértett, eredeti funkciójukat elveszített díszítőelemekké degradált szíjakat és lószerszám véreteket tüntet fel. Ez leginkább a csepp alakú kétrészes veret esetében szembetűnő, amelynek részeit fordítva, de az előképre mégiscsak félreérthetetlenül utalva ábrázolta a művész. A megoldáshoz az inotai 2. számú halomsír lószerszámveretei vezetnek el, amelyek nemcsak formájukban, hanem korban is közel állnak a 2-3. század fordulójára keltezhető brigetiói falfestményhez. Ennek a sírnak a lószerszámvereteit sikeresen szét lehetett választani igás- és hátasló szerszámozásához használt véretekre, amelyek összekeverve, egy hátaslovon jelennek meg a brigetiói falfestményen, amelynek készítő mesterét inkább érdekelhette az anatómia és a mozgásnak perspektívában, rövidülésekkel történő ábrázolása mint a lószerszámveretek részletei. DR. BORHY LÁSZLÓ ELTE BTK Régészettudományi Intézet Ókori Régészeti Tanszék Pf. 107 H-1364 Budapest