K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1996/4. (Veszprém, 1996)

K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai római kori halomsír kutatása

2. ábra. A veszprémi káptalani levéltár 1781-es térképlapja a „Likas-hegy"-gyel. Abb. 2. Landkartenblatt aus dem Veszprémer Kapitelarchiv aus dem Jahre 1781 mit dem „Likas-hegy" kadt ökrökről, a nyílásba lebocsájtott ostorról, a látott folyosószerű építményről, az állítólagosán ebben a században ott talált feliratos kőről szóló tudósítások közvetlenül utalnak a részleteiben (vagy teljesen?) még álló sírkamrára, dromoszra és az azokat övező fal mentén felállított sírfeliratokra, síroltárokra. C. A feltárások előzményei A római kori temetkezőhelyről szóló első biztosabb híradás a XVIII. sz-ból származik. Állítólag 1748. december 4-én került elő az a vörös homokkő sírfelirat, amelyet „egy kockakőből épített nagyszerű római sírboltban a Sisak-hegy tövében" találtak. A CIL szerint (CIL III 209*) koholtnak tekinthető felirat Kazzay Sámuel tótvázsonyi születésű, debreceni patikusra hivatkozva, először Weszprémi István Magyarország és Erdély orvosainak életrajzi gyűjteményében jelent meg.

5 (4. ábra) A II. József korabeli felmérés térképlapján a temetkezőhelyet - az azóta is élő szájhagyománynak megfelelően - Türken higelnek nevezik.

6 (3. ábra) A veszprémi káptalani levéltár 1781-es térképén viszont Likas-hegyként szerepel.

7 (2. ábra) Oláh János az 1834-ben megjelent Tudományos Gyűjteményben így ír a „Likas nevű Török régiségről": „Ez a' síkon öszvehordott nagy föld halom, mellynek belseje boltozatokból