K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1996/4. (Veszprém, 1996)

K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai római kori halomsír kutatása

is megemlítettek, amelyek onnan kerültek volna elő. A veszprémi múzeum régészeti gyűjteményébe azonban összesen csak két tételt leltároztak be 1985-ig: egy késő középkori-újkori zablarészletet és egy terepbejárások alkalmával gyűjtött edénytöredéket.

1 A Magyarország Régészeti Topográfiájában elsődlegesen római halomsírnak határozták meg a Likas-dombot, a felszínen gyűjtött tegulatöredékek és kövek alapján azonban annak őrtorony voltát sem zárták ki.

17 D. A Likas-domb feltárása, ásatási eredmények A halom átmérője az 1985-ös feltárás előtt É-D-i irányban 75,4-78,8 m, Ny-K-i irányban 63,6 m volt, legmagasabb pontja pedig, a később tisztázott tényleges középponthoz képest 1 m-rel északabbra, 3,30 m, ill. a D-i oldal halmon kívüli alacsonyabb felszínéhez viszonyítva 4,68 m.

18 (5. ábra) A halom átmérője, magassága nem felelt meg az eredeti állapotnak, az erózió, a folyamatos szántás és a bolygatások miatt a halom földje lekopott, földje a lepusztult körítőfalak fölött szélesebben elterült. A halmot a legmagasabb ponttól kiindulva, a fő égtájak felé kitűzött négy 2 m széles kutatóárokkal és egy 50x50 m-es hálóban kijelölt száz 5x5 m-es szelvénnyel kutattuk 1985ben, 1986-ban és 1987-ben. A D-i oldalon a bejárat tisztázására szükség volt néhány további szelvény (103-106.) kibontására. A szelvények számozása a középvonaltól É-ra K-en kezdődött, majd folytatódott a középvonaltól D-re, K-ről Ny felé és É-ról D felé növekvő számozással. (13., 14. ábra) A szelvények kitűzésére csak a kutatóárkok feltárása és dokumentálása után eldózerolt halomfeltöltés, falak feletti magasságában meghagyott felületén kerülhetett sor.

19 Kutatott árkok, szelvények 1985. június 10—augusztus 17.: É-i, D-i, Ny-i, K-i kutatóárok, 1-2., 12., 22-23., 34-36., 55-56., 74., 84., 93. szelvények 1986. május 5—július 4.: 9., 18-19., 23., 27-28., 34., 36-37., 44-46., 59., 62., 69., 72-79., 83-84., 87-88., 9397. szelvények 1987. május 4-július 31., augusztus 31-szeptember 11.: 3-8., 10/K, 1 l/Ny, 12-17., 20., 22-25., 26/Ny, 28-29., 33/D, 34-38., 40/A, 50-54., 57-59., 60/K, 61-69, 70/K, 71-77., 80/K, 81/É, 82., 85/K, 86., 89., 92/Ny, 95/K, 9698., 103-104., 105/K, 106/É szelvények É-ról K felé kiindulva a 351,04, a 351,73, a 351,17, a 351,23, a 351,75 (Balti-tenger) szintvonalak alatt, kirajzolódott a halom 0,8-1,1 m között váltakozó, átlagosan 0,95 m széles, mészkőből habarccsal falazott 36,4-36,9 m-es átmérőjű területet körülfogó körítőfala. Teteje mindenütt töredékes, visszabontott, többnyire kifelé lejtő. A körítőfalat vörös homokkövekből faragott, 91-120x73-82x29-31 m méretű koronázópárkány zárta le (pl. a 94., 9697. szelvényben). (13., 14. ábra) A párkányzat lábazattól számított pontos magasságát rétegtani adatokkal nem lehet egyértelműen alátámasztani. A hozzávetőleges számításokat segítik a körítőfal belső síkjához simuló feltöltési rétegek (7-8., 10., 29/2., 31/2., 5. ábra), ill. a körítőfal mellett, a lábazaton elképzelt síroltárok rekonstruált magassága.

20