K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - GÁSPÁR DOROTTYA - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai villagazdaság főépületének pincéje

A peltadíszes öntött láb (BrKat.21.) az arcos attache-sal ellátott vödrök típusain szokott előfordulni (Radnóti 47. típus, Eggers 24-29. típusok).

147 A korai császárkor utolsó szakaszában már használaton kívül kerülnek ezek a vödrök, ezért tűnnek föl sírleletekben,

148 elásott kincsekben.

149 Az asztali ivókészlethez

150 tartozó vödörtípusok eredetileg Dél-Itáliában készültek, a capuai bronzművesség termékei.

151 Gyártási idejük ott az I. század első negyede.

152 Az itáliai, pannóniai,

153 germániai,

154 galliai

15

" és barbaricumi

156 példányok azonban nem mind egyazon gyártócentrumból kerültek ki. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy ezt az értelmezést kell adni az eltérő százalékos aránynak a vödrök fémösszetételében.

15 Erre a lehetőségre már H. J. Eggers is felhívta a figyelmet.

1 A balácai példány méreteit összehasonlítottuk néhány másikkal: H SZ M Irodalom 5,8 2 Kraskovská 1978.14 10 2,3 3 Autun 1987. 143 No. 234a 6,5 1.7 2 Autun 1987. 143 No. 234b 7,2 2,6 1,3 den Boesterd 1956. 39 No. 113 6,9 2,7 1,7 den Boesterd 1956. 39 No. 114 Ép situlák M Sz átm Talp átm Irodalom 30 21 18 Wielowiejski 1985. 256 Kat. 20 25,5 21 17 Wielowiejski 1985. 257. Kat. 21 27,5 23 18 Wielowiejski 1985. 257 Kat. 22 33,6 26,2 23,8 Wielowiejski 1985. 257 Kat. 23 26,5 21 19,5 Wielowiejski 1985. 258 Kat. 26 Mindezekből megállapítható, hogy a BrKat.21. számú situlaláb egy kb. 30 cm talpátmérőjű, 45 cm magas vödör talpgyűrűjére volt felforrasztva. A balácai darab keltezéséhez saját leletegyüttese nem nyújt elégséges támpontot. Az analóg leletek (Somlójenő és Szőlősgyörök) szerint a II. század első felére kell datálni. A BrKat.22. számú tárgy ellipszis formájú veret, hátoldalán két hosszú szárral, vagyis bőrszíjat díszített eredetileg. Ez a bőrszíj lószerszámhoz és övhöz egyaránt tartozhatott. Hasonló példányokat Zugmantelből és Saalburgból ismer a kutatás. Ezeket a lapos fej és a felerősítési mód alapján a II. század közepére keltezi J. Oldenstein.

159 Műhelyhulladékként könyvelhetjük el az BrKat. 1-10., 12-13., 16. és 23. salakokat, amelyeknek az összsúlya nem több 10 kg-nál és a 19. számú olvadt bronzot, valamint all. ólomdarabot. Feltételezhető, hogy a villagazdaság helyi szükségletének megfelelő javító műhely tevékenykedett itt, bár azt biztosra lehet venni, hogy ez helyileg nem a pincében dolgozott. Anyaga azonban bekerülhetett a pince törmelékrétegeibe. Szabó Klára