K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

H. KELEMEN MÁRTA: Előzetes jelentés a balácai II. számú épület feltárásáról

/. ábra. Az épület alaprajza. Abb. I. Grundriß des Gebäudes. maszkodva kíséreltük meg ismereteinket összefoglalni. A leletanyagra támaszkodó későbbi feldolgozás bizonyára sok tekintetben elősegíti majd az általunk leírt építési periódusok pontosabb keltezését, a problémák tisztázását. Az alaprajz (1. ábra) nagyjából fedi a Rhé féle alaprajzot, bizonyos helyeken kiegészült, néhány esetben viszont korrekcióra szorult. A helyiségek számozásánál megtartottuk az eredeti számozást, az új helyiségeket ezek folytatásaként, az előkerülés sorrendjében számoztuk be. 1. helyiség: Az épület DNy-i szélén, a legnagyobb helyiség. Falai viszonylag jó állapotban voltak, legmélyebben lerombolva az ÉNy-i sarkot találtuk. K-i oldalát a 2., 4-5. helyiségek határolják, a D-i fal közeléből kerítésfal fut az I. épület felé, Ny-i falához két fal csatlakozik, E-i fala szabad térre néz. A D-i és E-i falakon kívül az omladékréteg alatt sárga agyagos, ill. vékony fehérmurvás járószintet találtunk, alatta az altalaj van. A D-i oldalon, a barna altalaj tetejéről, ill. a járószint aljáról 2 db III. századi érem került elő. A helyiség Ny-i falán kívül a felső kevert réteg alatt feküdt a Ny-felé kidőlt kőfal maradványa. A kövek alatt vékony murvás járószintet találtunk, alatta az altalaj van. A helyiség belsejében a felső kevert réteg eltávolítása után a következőket tapasztaltuk; a K-i részen, a K-i falkoronától - 40-50 cm mélységben sárga ill. szürke agyaggal kevert, jórészt falfestménytöredékekből, vakolattörmelékből álló réteg feküdt. Ez alatt mintegy 13-15 cm vastag tetőtéglatöredékből álló rétegződést talál-