K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

GABLER DÉNES: A balácai terra sigillaták 2.

K. Bittner a Balácán is fellelhető Julius I gyártmányaival induló szériát 210 utánra keltezte,

37 míg B. Pferdehirt korábbi időpontot javasolt. Elemzései szerint a Bernhard II a-c áru gyártás a 210/220 években befejeződött.

38 Ennél biztosan későbbi rajnai áru csak egyetlen egy található Balácán, mégpedig a Bernhard III a alcsoportot képviselő Janu II áru. A Janu II típust is magábanfoglaló Julius Ii-Julianus I szériákkal kezdődő csoport termékei Frankfurt-Heddernheimben egy Severus Alexander érmével záródó éremlelettel keltezett pincében kerültek elő, ami azt jelenti, hogy ezek a kerámiafajták valamivel már 233 előtt is piacra kerültek.

39 A fentiekből kitűnik, hogy a rheinzaberni sigillaták többségét Septimius Severus korában gyárthatták. Valamivel kevesebb darab képviseli a III. sz. második évtizedét, majd ezt követően a III. sz. harmadik évtizedében a rajnai sigillata-import megszűnt. A díszítetlen sigillaták megoszlása az alábbi képet mutatja; Tányérforma (catillus vagy cati

nus) (Drag. 18, Drag. 18/31, Drag.31, Drag.

32, Lud. Tb) 112 db Pohárforma (acetahulus vagy paropsis) (Drag.27, Drag.33, Drag.46) 62 db Tálka (Drag.36) 15-17 db Tálca (lanx) (Drag.39) 3db Dörzstál ( mortar ium ) (Drag.38, Drag.43) 5 db Palack (olla) (Drag.54, Déch.72) 9db 206-208 db E típusok közt természetesen különböző korú formák találhatók, míg pl. a tálca, törzstál vagy a palack formák - egy-egy egészen ritka kivételtől eltekintve - csak a II. század második felében készültek a rheinzaberni manufaktúrában, ahol az üveggyártás konkurrenciája miatt a rajnai gyár nagyobb választékkal próbálta megőrizni korábbi piacait. A tányérformák közül az alacsony, egészen enyhén ívelt, vékonyfalú, keskeny szájperemű darabok a FlaviusTrajanus kori dél-galliai manufaktúrához köthetők

40 (41^4-3 sz. darabok). A szájperem esetenként vastagabb, szabályos körívű (42).

41 A töredékek alapján az eredeti átmérő meghatározása nehéz; a 43. sz. darabnál 15-16 cm közötti átmérővel számolhatunk. A korai, Drag. 18 formák a balácai főépület udvarának szelvényeiben ill. a 9. helyiség lemélyítésének égett, faszenes rétegében kerültek elő. A Hadrianus-Antoninus kori középgalliai manufaktúrák jellegzetes tányértípusa az átmeneti Drag.18/31 forma. Ezek már mélyebb tányérok, faluk ívelt, aljrészük pedig középen erősen kicsúcsosodó. A 44. sz. darab másodlagosan égett. Hasonló edényeket már a korábbi közleményben ismertettünk. Csak egy darabon található bélyeg; a 40. sz. darabon Gippus lezouxi mester neve olvasható. Áruja már több pannóniai telpülés anyagában felbukkant, így Carnuntumban, Brigetioban, Aquincumban, Poetovioban és gyakran Gorsiumban. A korai (Antoninus kori) rheinzaberni tányértípusok ehhez a középgalliai típushoz állnak közel (ld. 48. sz. darab). Nagy méretükkel tűnnek ki a rajnai Lud. Sb típusú tányérok, a Drag.31 forma késői változatai (47. sz.). Jellegzetességük közé tartozik a falkiképzésnek az a sajátsága, hogy az