K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)
BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - GÁSPÁR DOROTTYA - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai villagazdaság főépületének pincéje
A Leaceniusokon kívül műhelytulajdonos ill. birtokos volt Lstrián Nero korának gazdag és hírhedt személyisége, Calvia Crispinilla (Tacitus, Hist. I. 73; Cassius Dio LXIII, 12,3)Amphoramúhelye feltételezés szerint Porec-Loronban működött. 47 Valószínű, hogy a Laecanius műhelyhez hasonlóan ez a műhely is császári tulajdonba került. A Crispinilla bélyeges amphorak és néhány császári bélyeges amphora összehasonlító geológiai vizsgálata azt mutatja, hogy az ebből a műhelyből származó császárbélyeges amphorak, a korábbi gyakorlatnak megfelelően mindig csak egyetlen bélyeget viselnek. A fazanai és a loroni műhelyeken kívül más helyeken is gyártottak amphorákat lstrián és Észak-Itália egyéb helyein, ezeket azonban egyelőre még nem tudjuk lokalizálni. Pannoniába az lstrián kívüli műhelyek amphorái is eljutottak, de lényegesen kisebb számban. Ma már biztosnak látszik, hogy a Dr.6B típusú amphorákban olajat szállítottak. Az amphorak elterjedési területe szerint az olajtermelő birtokok elsősorban Cisalpinát, Noricumot és Pannoniát látták el termékükkel, de az istriai olaj Raetia, sőt Dacia területére is eljutott. Mivel Hadrianus utáni időszakból bélyeges amphora eddig nem került elő, az istriai olajkivitel megszűnését Hadrianus korára, a II. század első negyedére helyezik. A Dr.óB típusú olajosamphorák kutatása elsősorban a bélyegek elemzésére szorítkozott, az utóbbi időben pedig a rendkívüli fontosságú geológiai anyagvizsgálatokkal is kiegészült. Nem terjedt ki azonban a kutatás figyelme arra, hogy a vizsgálatokba bevonják a Dr.óB formához sorolható összes darabot, függetlenül az amphora méretétől. A már összegyűjtött. Bonis XXX1/5. típusként 48 említett pannóniai anyag és a Dr.óB amphorak közötti kapcsolatot a balácai pincében előkerült, azonos formához tartozó 12 amphora együttese szolgáltatja. Az együttesben mind a klasszikus, méreteiben is megegyező Dr.óB forma, mind annak kisebb változata is előfordul. Mivel bélyeges példányunk nincsen és anyagvizsgálat eddig még nem készült, az amphorak istriai eredetét nem állíthatjuk, csupán abban lehetünk biztosak, hogy Észak-Itáliában készültek. A készítés időpontjával kapcsolatban az alábbi észrevételeket tehetjük: a Dr.óB amphorak gyártásának megszűnését az istriai császárbélyeges amphorak alapján Hadrianus korára teszik. Az amphorákban szállított olaj termelésének lehanyatlását nagyrészt a hispániai olaj itteni megjelenésével, az észak-itáliai piacterületek háttérbe szorulásával magyarázzák. Lehetséges azonban, hogy a hispániai olaj megjelenése nem oka, hanem következménye a termelés visszaesésének. A Dr.20 típusú gömbamphorákban szállított hispániai olaj Pannoniában, az amphoraleletek szerint 49 - jóllehet nem zárható ki néhány darab II. század eleji keltezése sem - döntően a II. század 2. felében jelent meg és a Severusok alatt érte el csúcspontját. A római háztartásban nélkülözhetetlen olaj folyamatos szállítását illetően nem lehetnek kétségeink, ezért feltételezhető, hogy az észak-itáliai-istriai olajkivitel nem szűnhetett meg Hadrianus korában (csak az amphorak bélyegzése!), hanem fokozatosan csökkenő mennyiségben ugyan, de a II. század közepéig, esetleg a nagy háború kitöréséig, piacot találhatott magának Pannoniában. Nem lehet véletlen, hogy a pannóniai amphorak számbavételénél több olyan, az ismert típusokhoz nem sorolható ill. formailag a Dr.óB típushoz közelálló kis és középméretű amphorát találtunk, melyek legnagyobbrészt a II. századra keltezhetők. A 6. számú helyiség valószínű Hadrianus kori építése önmagában nem keltezi sem az amphorákat, sem az egyéb leletanyagot, mivel feltételezhető az is, hogy az új építménybe egy korábbi épületből vitték át az edényeket. Az I. épület eddig közölt terra sigillatái között Domitianus koriak a legkorábbi darabok, 50 így fenti esetben az amphorak keltezésénél sem jöhet számításba az I. század végénél korábbi időpont. Az amphora együttest tekintve azonban valószínűbbnek látszik, hogy azok egyidőben, 'az építkezést követő időszakban kerültek a pincehelyiségbe, ezért időrendi besorolásuknál a Hadrianus-kora Antoninus kor látszik a legkézenfekvőbbnek.
