K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)

BIRÓNÉ SEY KATALIN: Az újabb balácai ásatások éremanyaga

BIRÓNÉ SEY KATALIN AZ UJABB BALÁCAI ÁSATÁSOK ÉREMANYAGA (1976-1987) 1976 óta a Palágyi Sylvia balácai ásatásain előkerült pénzek folyamatos feldolgozására, illetve publikálására került sor az Acta Archaeologica hasábjain. Az 1976—1987 időszakban összesen 278 pénz került elő az ásatáson, amelyek felsorolását, illetve meghatározását a mellékelt katalógus hozza.

1 Ezeken kívül még 1978-ban a villa 1/12. helyiségében a fűtőcsatornából előkerült egy kis éremlelet, amely 86 db dénárt, antoninianusLille+ve bronzpénzt tartalmazott. A lelet Elagabalus denáraival indul és Gallienus, illetve Salonina antoninianusaival zárul.

2 A balácai villa ásatási pénzeinek mennyisége és spontaneitása elegendő a település pénzforgalmának értékeléséhez. A kincsleletek sokkal kevésbé használhatók ilyen szempontból, mivel bizonyos szubjektív okok miatt gyűjtődnek. Főként értékük (vásárlóértékük) a döntő, hiszen tezaurálásról van szó. A kincsleletek többnyire nemesfémpénzekből állnak. ' Ez főként az I—

III. századi kincsekre vonatkozik, amikor mindennapos volt a nemesfémpénzek forgalma. A III. század végétől a tartomány pénzforgalmának megszűntéig, a IV. század végéig szinte kizárólag bronz éremkincs-leletek vannak. Ennek oka a nemesfémpénzek megritkulása a pénzforgalomban, illetve arányuk csökkenése az összes kivert pénzmennyiséghez képest. Az 1975-ben Lányi Verával elindított közös vállalkozásunk — hogy az ásatásokból és egyéb forrásokból származó lelőhelyes éremanyagot évenként meghatározva publikáljuk — eredményei lassan mutatkoznak.

3 Nemcsak Baláca, de más római települések, területek esetében is értékelhető mennyiségű pénz áll rendelkezésünkre. Gondolok itt például Gorsiumra, vagy Aquincumra. Különösen akkor használható az éremanyag, ha egy tábor, vagy település ásatásai folyamatosak, mert csak egy bizonyos éremmennyiség alkalmas összehasonlításokra. Már a korábbi balácai ásatások folyamán is kerültek elő pénzek. A publikációkban és Rhé Gyula még kiadatlan ásatási feljegyzéseiben is szó esik róluk. Sajnos azonban csak a verető császárok nevét, legjobb esetben a pénzek fém fajtáit említik. így 1912-ben Rhé Gyula publikálta „A baláczai ásatások eredményei"-t, amelyben felsorolja a talált pénzeket is.

4 Sabina, Antoninus Pius, Marcus Aurelius, Philippus pater, II. Claudius, Aurelianus, Probus, Maximinus Daia, Licinius, I. Constantinus, II. Constantinus, Constans, II. Constantius — ez utóbbinak egy kyzikosi és egy sisciai veretét említi, továbbá Valentinianus sisciai és antiochiai veretét — összesen 37 pénzt sorol fel. Az ásatás folyamán középkori magyar és külföldi pénzek is kerültek elő. A római pénzekről nem meghatározást, csak hiányos leírást ad. Többnyire leírja az előlapi köriratokat, de az ábrázolást soha sem. A hátlapoknak is csak a köriratát említi, néha a pénzfajtát megnevezi. így a leírások alapján a pénzek pontosan nem meghatározhatók, csak a császárok uralkodási éveivel, tehát csak tág határok között datálhatok. Legközelebb az 1927/28. évi Veszprémvármegyei múzeumi jelentésben ír Rhé Gyula a balácai pénzekről.

5 Ez még szűkszavúbb, mint a korábbi, csak a császárneveket és a darabszámot hozza. Hadrianus az első, Gratianus az utolsó említett császár, illetve 14 db „közelebbről meg nem határozható rongált IV. századvégi kis bronz" — összesen 79 db említtetik. A következő bekezdésben négy csoportba sorolja a pénzeket — szintén darabszámokkal. Ezeket összeszámolva azonban csak 53 pénz van(?). Az sem egészen világos, hogy a felsorolt pénzek az újabb ásatás során kerültek elő, vagy összesen ennyi a korábbi ásatásokéval együtt. Lényeges megjegyzése azonban Rhé Gyulának, hogy „Mind-