K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)

SŐRÉS LÁSZLÓ: A Nemesvámos, Baláca pusztán végzett régészeti célú geoelektromos mérésről

illetve diszkrét alakban: f.-_L- - n fL l

~ Pl n £ pj j=l ahol: Pj : az adott pontban mért ellenállás:/>j: a beágyazó közeg ellenállása. Az így kapott 7-pontos szűrő elemei:-0,14; -0,17; +0,13; +0,39; +0,13; -0,17; -0,14. Vizsgáljuk meg a szűrő néhány átviteli sajátosságát. A zéró összegű alulvágó szűrő a nullához közeli frekvenciákat jó hatásfokkal szűri ki. Egy négyszögjel felfutó és lefutó ágán azonban maximumokat ad. A szűrőelem száma véges, ebből adódóan torzulás jelentkezik, ami a fal-anomáliák szélének „belengését" okozza. A szűrt szelvények negatív csúcsai a belengés következményei. „Dirac" impulzusszerű csúcsok esetén a függvény önmagát képezi le, tehát ezekre nézve felülvágó szűrőként viselkedik. Szűrővizsgálat A szűrő felbontóképességének részletes vizsgálatát az elméleti görbe felhasználásával kialakított modelleken végeztük el. Ennek eredményét a 4. ábra mutatja. Az ábrákon szereplő ellenállásszelvényeket (p) az elméleti görbe nulla összegű megfelelőjének és a falakat helyettesítő „Dirac" impulzussornak a konvoluciójával kaptuk, ezzel biztosítva az egyes falak hatásának szuperpozícióját. Ezután következett a simító, majd alulvágó szűrés, amelynek eredményét az „f"-jelű görbék mutatják. Simító szűrést azért végeztünk, mert a terepi görbék feldolgozása is — a zavarszűrés érdekében — így történik, a kérdés pedig éppen az, hogy az illető hatások a mérési anyagban hogyan jelentkezhetnek. A 4. ábrából látható, hogy ha a falak távolsága 1—2 m, a szűrő képtelen szétválasztani az összemosódó anomáliákat. Emellett a faltávolság mellett a szűrő a szélső falak helyét jelöli ki (lásd 4. görbe), vagy ha ezek távolsága a szűrőnek - mint elemi hullámnak - hullámhosszánál kisebb, akkor csak egy maximum jelentkezik (3. görbe). Ilyenkor nem dönthető el, hogy egy vagy több fallal van-e dolgunk. Ha a falak távolsága 3 m-nél nagyobb (/., 5. görbe), a szűrő megbízhatóan szétválasztja a csúcsokat. 4 m-es távolság mellett (7. görbe), végtelen falsor esetén rezonancia-jelenség lép fel. A hatások távolsága éppen egyenlő a szűrő hullámhosszával, így a válaszfüggvény amplitúdója 20-szorosára növekszik, annak ellenére, hogy az ellenállásváltozás értéke nem jelentős. Egy hosszú épület felett, amely kb. 4 m-es helyiségek sorozatából áll, ez a jelenség kialakulhat. A melléklet feltünteti még a már említett felszíni zavarnak a hatását is (9. görbe). Mint látható, a szűrt térképen a falhatásokhoz képest a zaj mértéke elhanyagolható. Végül meg kell jegyezni, hogy e számítások eredménye csak tájékoztató jellegű, hiszen végtelen sorok helyett 7-elemű sorokkal dolgoztunk. Ezenkívül kérdés az is, hogy a konvolúciós eljárás milyen pontossággal állítja elő a modellek ellenállás szelvényeit. Ennek vizsgálata analóg modellezés útján lehetséges, amire a közeljövőben lehetőség nyílik. A GEOFIZIKAI TÉRKÉPEK ÉRTÉKELÉSE Az 5. ábra ellenállás eloszlási térképe kissé elmosódottan tükrözi a romok elhelyezkedését. A legnagyobb maximumok két elkülönülő épületcsoportot jelölnek ki. Az 1 -el jelölt maximum eddig még ismereten ér-üle'kre hívja «cl . fig} elmet. Itt jelentkezik legerősebben a fent leírt elválás jelensége. Mint már azt az előzőkben is láttuk, ennek több oka is