K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)
SŐRÉS LÁSZLÓ: A Nemesvámos, Baláca pusztán végzett régészeti célú geoelektromos mérésről
SÖRÉS LÁSZLÓ A NEMES VÁMOS, BALÁCA PUSZTÁN VÉGZETT RÉGÉSZETI CÉLÜ GEOELEKTROMOS MÉRÉSRŐL A Veszprémtől 8—9 km-re fekvő Baláca puszta területén már a század elején végeztek régészeti feltárásokat. E feltárások célja az időszámításunk I—IV. századában működő római villagazdasághoz tartozó épületek alaprajzának tisztázása volt. A terület feltárása 1976-ban indult meg újra, amelynek során igen értékes leletanyag került elő. Az ásatások megkönnyítése érdekében a Veszprémi Bakonyi Múzeum felkérésére felderítő jellegű geofizikai kutatás indult. A mérések célja az elszórtan elhelyezkedő, eltemetett romok lokalizálása volt. A MÉRÉSEK ALAPELVE ÉS KIVITELEZÉSE A hazánkban eddig elvégzett régészeti geofizikai mérések döntő többsége egyenáramú elektromos szelvényezés volt. Ezt a módszert egyszerűsége, viszonylag könnyen értelmezhető volta, és nem utolsósorban hatékonysága indokolja. A régészeti objektumok hatása nyugodt geológiai viszonyok között e módszerrel az esetek nagy részénél kimutatható. A Baláca pusztai mérések esetében a módszer különlegesen jó mérési anyagot eredményezett, ami főleg az egyszerű fizikai adottságoknak köszönhető. A mérés dipól—dipól elektróda elrendezéssel történt. Ebben a mérésben 2 táp- és 2 mérőelektróda vesz részt, amelyek páronként egymás mellett helyezkednek el. A táp- és mérő elektródapárok (dipólok) távolsága határozza meg a mérés behatolási mélységét. Ez nem más, mint a köztük lévő távolság fele. A kutatás a rekonstruált központi épület DK-i előterében egy kb. 100 x 60-as területre korlátozódott (1. ábra). 2017 ponton végeztünk 1 és 1,5 m-es behatolási mélységgel dipól— dipól fajlagos ellenállásmérést. A 40 db ellenállás-szelvényből elkészült a terület ellenálláseloszlási térképe, valamint félig gépi, félig kézi kiértékelés eredményeképpen a szelvények által keresztezett falak, illetve fal jellegű anomáliák elhelyezkedését mutató térkép. Lehetőség volt egyes épületek lehatárolására, sőt a rendkívül jó mérési anyag révén helyenként a falirányok meghatározására is. A több szelvény mentén korrelálható fal anomáliákat összekötöttük, ezek az irányok a földfelszín alatt húzódó viszonylagos épségben megmaradt falakat, vagy kőből, cserépből épített csatornákat jelölik ki. Ahol a korreláció nem volt egyértelmű, ott az anomáliák pontszerű ábrázolásánál maradtunk, ami sejteti a föld alatti objektumok helyét és alakját, és mentes a szubjektivitástól. A geofizikai térképek nemcsak eddig ismeretlen épületekre irányítják rá a figyelmet, hanem a század eleji ásatásokból már ismert épületek hatását is mutatják, ami némi ellenőrzési lehetőséget nyújt a mérési eredmények megbízhatóságára vonatkozóan. A GEOFIZIKAI MODELL ÉS A MÉRÉS SORÁN TAPASZTALT JELENSÉGEK VIZSGÁLATA A geofizikai modell A mérési terület tagolatlan, sík terep. DK-i és DNy-i oldalát ugyan enyhe dombhajlatok zárják le, de ezek lejtése csekély, topográfiai hatással tehát nem kell számolni. Feltételezhe
