K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)
GABLER DÉNES-K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai terra sigillaták 1.
termékeinek sokféleségével akarta megtartani a vevőkört, azaz a körülményes, formatálból történő sokszorosítás helyett az egyszerűbb, kézi díszítést választották, amihez csak néhány szerszámra volt szükség. Ezért került egyre több vésett üvegedény díszítését utánzó sigillata piacra, főként az ún. Drag. 54 formájú palackok (olla). Balácáról hét ilyen gömbhasú vázatöredéket ismerünk. 35 (4. ábra 6). A 10 rajnai formát áttekintve talán feltűnő lehet, hogy a sokféle és nagyszámú tányér mellett kevés a pohár. A római étkezési szokások ismeretében azonban a magyarázat kézenfekvő. Tányérra ugyanis az új fogások miatt mindig szükség volt, a tányér tehát nem maradt az asztalon, az új ételféleséget másik tányérban szolgálták fel. 36 Ezzel szemben pohárra állandóan szükség volt, azt újratöltötték. A pohár és a tányérformák közti 1:3 arányt tehát az étkezési szokás alakította ki. Ha egy adott lelőhelyen a sigillaták spektruma ettől lényegesen eltér, akkor ott vagy a római étkezési szokások hiányát kell feltételeznünk, vagy a gyűjtés hiányosságaival kell számolnunk 3 7 . Ez utóbbi főként ott gyakori, ahol nem ásató régész, hanem a dombordíszes ábrázolások iránt érdeklődő magángyűjtő veszi fel a darabokat, eldobva a stereotíp díszítetlen edénytöredékeket. Éppen ezért magángyűjtemény ilyen statisztikus vizsgálatra alkalmatlan. A Severus kori konjunktúrával hozható kapcsolatba a Severus kori áru jelentős mennyisége Balácán és Pannónia több lelőhelyén. Ezzel függ össze a westemdorfi manufaktúra alapítása és kizárólagos dunai exportja is. Ez a gyár azonban jóval kisebb a rheinzaberninél és jóval rövidebb ideig, mintegy félszáz évig működhetett. Ennek megfelelően termékei jóval kisebb arányban vettek részt a provincia ellátásában. A balácai anyagban aránya 2,8%, de még ez is tekintélyes mennyiségnek mondható a többi belsőpannoniai lelőhelyhez viszonyítva 38 . A westemdorfi anyagon belül a legkorábbi (II. század utolsó negyede) csoport, Comitialisé (3. ábra 6-7.) és a későbbi, már a III. század első évtizedeire tehető Helenius áru van képviselve. Ez utóbbi Kelet Pannoniában gyakori (3. ábra 8.). A két egyidőben szállító manufaktúra: Rheinzabern és Westerndorf nem konkurráló üzemek, hiszen ugyanannak a Comitialisnak, akinek áruja Balácán is több darabbal van képviselve többek közt Rheinzabernben is volt nagy officinája. Inkább azt tételezhetjük fel, hogy Comitialisnak egyszerűbb volt az Inn-menti fiókvállalatából szállítani Pannoniába, mert ezzel 300 km-nyi utat és az azzal járó szállítási költségeket takaríthatta meg. 233 után nem érkezett sigillata Balácára, holott a főépületet 259/260-ig még biztosan lakták 39 és a villát a IV. században újból átépítették. A nyugati ipari üzemek azonban már az első alemann betörések után kénytelenek voltak feladni keleti piacterületeiket, egyrészt a Raetiára zúduló barbár betörések, másrészt a keleti provinciák csökkenő megrendelései miatt 40 . Ez utóbbi valószínűleg azzal függ össze, hogy a Severusok utódai nem folytatták elődeik gazdaságpolitikáját, amelynek lényege volt a birodalom erő'forrásait Pannónia és a dunai provinciák felvirágoztatására fordítani 41 , ezáltal biztosítani az uralmuk támaszát jelentő pannóniai haderő támogatását. Ennek a hadseregnek jelentőségét azonban éppen a III. század második felétől csökkentette a központi, mozgó haderő felállítása, a protekcionista állami támogatás elmaradása pedig az import drasztikus csökkentését eredményezte 42 . Balácáról eddig 239 sigillatát vizsgálhattunk (7. ábra). Maga az összmennyiség sok, ha pl. egy bennszülött telepre érkező sigillatamennyiséggel vetjük össze, az őslakosság szakályi telepén pl. ugyanennyi ásatási idény után mindössze 32 sigillatatöredéket számolhattunk 4-3 a balácai villába tehát legalább a négyszerese érkezhetett ennek az importárunak, mint amennyi egy ilyen jellegű telepre. Ha azonban anyagunkat pl. a zalalövői telepen talált sigillaták mennyiségével vetjük össze, ahol pl. csak 1982—1983-ban 1120 edény került elő, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy Balácára alig tizedannyi áru érkezett, mint a Borostyánkő út menti táborba ill. a későbbi municipiumba. Ez a különbség egyrészt a település jellegéből fakad: egy város lakosságának nyilván nagyobb az importigénye, mint egy villatelepülésnek 44 . Másrészt jobb az ellátottság egy olyan, mondhatnánk birodalmi főútvonal mentén, mint a Borostyánkő út és más a Poetovio-Aquincum diagonális út mentén, amely a II —
