K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)
GABLER DÉNES-K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai terra sigillaták 1.
GABLER DÉNES - K. PALÁGYI SYLVIA A BALÁCAI TERRA SIGILLATÂK 1. I. TERRA SIGILLATÁK AZ I. ÉPÜLET (FŐÉPÜLET) 1906-1926-OS, 1976-1979-ES ÁSATÁSÁBÓL ÉS A 6. HELYISÉG (=PINCE) ANYAGÁBÓL Az alábbiakban az 1976-ban újból megkezdett feltárássorozat első négy évében előkerült sigillataanyag elemzéséből adódó megfigyeléseket összegezném kiegészítve azt az 1981. évben feltárt pince leleteinek közzétételével. Forrásanyagunkat nemcsak az ásatások folytatása gyarapítja majd, hanem a jelenleg még múzeumi feldolgozás alatt álló leletek is. A menynyiségi gyarapodás mellett a további kutatások rétegtani megfigyelései hozzájárulhatnak a sigillatákra vonatkozó ismereteink elmélyítéséhez. Az 1976—1979. években a munkálatok feladata természetszerűleg a hitelesítés, ellenőrzés volt, így a feltárt főépület területének jó része korábbi kutatások, vagy a későrómai átépítések, tereprendezések miatt bolygatottnak bizonyult, ami azt jelenti, hogy az eddig felvett sigillaták legnagyobb része nem a kronológiai helyzetének megfelelő II. századi— III. század elejei rétegekből, hanem IV. századi planírozásokból került elő. Várható azonban, hogy az ásatások folytatása során a munkálatok olyan területeket érintenek, ahol még érintetlen korai réteg, objektum a település I. század végi-II. század elejei állapotát tárja elénk, tehát azoknak az évtizedeknek fontosabb változásait követhetjük nyomon, amelyekről egyelőre csak szórványnak tekinthető, gyéren felbukkanó leletek tanúskodnak. Elképzelhető, hogy akadnak telepobjektumok, amelyeket nem tettek tönkre a későbbi átépítések, még abban az esetben sem, ha a korszak építkezéseinek megfelelően csupán szerényebb fa-, vagy vályogépítményekkel számolhatunk; nincs kizárva ugyanis, hogy a korábbi és a későbbi településrészek topográfiailag is elkülönülnek. \ sigillataanyag elemezése mindenképpen Balácára, de nem biztos, hogy a feltárt objektumokra vonatkozó ismereteinket gyarapítják. Lehet ugyanis, hogy a későrómai planírozások során máshonnan hordták a feltöltéshez használt földet, benne a hulladékanyagba került törött kerámiát, azaz pl. a főépületben talált sigillatákat, vagy azok egy részét esetleg nem is a főépületben használták. Erre két, az elmúlt években megismert adat figyelmeztet. A carnuntumi legiotáborban, amely az I. század harmincas '/einek végétől már tartósan megszállt 1 , lakott volt, az 1968 — 1974 évi ásatások során mindössze 23 itáliai sigillata került elő 2 . EZZP' :i ^en a porta principalis dextrától mintegy 700 m-re lévő hulladéklerakat területén, a ' ' j' ,j és minden római kori lakóterülettől távol, egyetlen kis leletmentés ennek az itáliai anyagnak tízszeresét hozta felszínre 3 . A magyarázat logikus: az összetört sigillatákat nem a táborban ásták el, hanem az attól távolabb eső szeméttelepre vitték. Ugyanezt figyelhettük meg az 1982-1983 évi sigillaták feldolgozása során Zalalövőn is 4 , ahol az itáliai sigillataanyag 70A-a, s éppen a legkorábbi típusok - nem az I. századi táborban, hanem tőle többszáz méterre került elő, olyan területen, amelyen csak a II. század elején kezdtek építkezni. E példák óvatosságra kell, hogy intsenek bennünket akkor is, amiko' a legkorábbi balácai sigillaták alapján próbáljuk meg a lelőhelyen feltárt építmények időrendjét meghatározni. Mind a Rhé Gy. féle feltárások, mind a Palágyi S. által vezetett kutatások 5 során előkerült egy-egy észak-itáliai tálka töredéke, egy olyan típusé, amely időben az itáliai sigillatagyártás legutolsó periódusára tehető 6 . A Drag. 35—36 formájú, barbotindíszes sigillaták időrendjét a zalalövői ásatások során sikerült pontosabban meghatározni 7 az érmek adatai segítségével.
