Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1895-1896

KÁRPÁTI Kelemen: A velemi bronzlelet

II háromszög nyúlik alá, a háromszög alatt rézsut tartó és merőleges vonaldiszek vannak. Ezen egyfülü vésők diszitése látszik a 13. és 16. számú töredékeken. Hasonló diszitésü a 14. sz. véső, melynél a fül helyét a megerősítésre szolgáló lyuk pótolja. A 10. sz. véső pereme alatt levő hármas vonaldisz alatt ívalakban görbült vonalat találunk, ebből ágazik ki egy merőleges kidudorodás, melyet két oldalról párhuzamos vonalak határolnak. A 11. sz. szelvényidomu éllel és csúcsba futó széllel biró tokos vésőn a perem alatt csak három párhuzamosan haladó gyürüt látunk, ugyanily typust tüntet fel a 18. sz.; a 19. sz. töredék minden disz hijján van. A 15. sz. véső pereme hiányzik. Diszitése a többiekétől teljesen elütő. A perem alatt futó két kör nyomai tisztán kivehetők. Az alsó körből egy 16. mm. magasságú háromszög ágazik ki; a széleken ivalaku, szabályos domborodások láthatók, melyeknek kifelé hajló végeit a tok közepe táján két párhuzamos vonal köti össze. A két tokos ürvéső (I., 17., 20.) éle hiányzik. Kidudorodó peremeik vonaldíszszel vannak ellátva, oldalaik át vannak lyukasztva. Valamennyi vésőfölületet szép patina borítja; a tokok hossza (az ép példányoknál) 12—14 cm., az élek szélessége 5—7 cm. A leletben több gyűrű van részint ép állapotban, részint töredékben. Csak a 24. számún látszik némi disz, a mennyiben a gyűrűt alkotó s közel 3. mm. vastag sodrony négy, szabályos élekben találkozó sikkal van határolva. A hazai bronzleletek között ritka példányok azok a négyszögletes és gömbölyű hajtott sodronyból való tárgyak (I., 26., 27., 28.), melyek első tekintetre hajtűknek tarthatók, bár az a feltevés sem valószinütlen, hogy lyukasztó és metsző eszközök voltak; ezt lehet következtetni abból, hogy egyik száruk 1Y

2 mm. éles élben végződik, a másik a legfinomabb tűhegyességü.