Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1895-1896

GAÁL Lajos: A sz[en]t-gotthárdi ütközet és a vasvári béke. Tanulmány

II vezetésére képtelen hadvezérnek tüntetik fel, mi pompásan összevágott a vasvári békéről hirdetett felfogásukkal. E tulsötét jellemzést, melynek oka épen a Zrínyivel folytatott elvi polémiában kereshető,

1) ma már bátran oda módositjuk, hogy Montecuccoli tetőtől talpig »professzor-tábornok« volt, ki mint az'uj tudományos hadviselés fanatikus előharczosa, küzdött Zrínyink ellen, kiben a hátramaradás emberét látta. A rideg katona és pedáns tudós egyaránt megbotránkozott a mi hazai állapotainkon. Az elvi eltérést csak ma látjuk, de akkor azt elhomályosította az osztrák és magyar elem között létező százados ellentét, melyből kifolyólag ma is Zrínyiben csak a magyar hazafiság, Montecuccoliban csupán az osztrák rosszakarat és közöny megtestesülését veszszük fel irányadóul és e mellett elfelejtjük, hogy Montecuccoli volt a harmincz éves háború nagy hadi iskolájából kikerült legképzettebb hadvezér. — Hogy Magyarországon hadműveletei sikertelenek voltak, azt széthúzó, politizáló, gyenge hadserege okozta, melylyel főleg Bécset iparkodott fedezni, mi teljesen sikerült is. A mi az 1664. hadműveleteket illeti, tudjuk, hogy azt Zrínyi kezdette meg hires téli hadjáratával, mely Pécs elfoglalásával és a hadászatilag fontos drávai hid lerombolásával végződött. A kedvező kilátásokat azonban sajnos csakhamar tönkretette Kanizsa sikertelen ostroma és Zerinvár lerombolása. Ezzel a háború sorsa eldőlt, még pedig igen kedvezőtlenül Lipótra nézve, ki ügyvivője, Renningerrel komolyan a békét szorgalmaztatta. A hosszas tárgyalások azonban nem vezettek a kívánt eredményre. A császár minden áron Érsekújvár visszaadását követelte, mig a török azt akarta, mit a vasvári békével később meg is kapott. ') Pauler Gyula »Zrini Miklós és Montecuccoli Raymondo.« Budapesti Szemle 1867.