Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

KÁRPÁTI Kelemen: Olympia múltja és jelene

22 előadására. Majd felhangzott a Zeüs Moirageteshez, a sorsot kormányzó istenhez, intézett ima és a versenyzők a megállapított sorrendben a nagy ezüst urna elé lépdeltek, melyből mindegyikök egy-egy betűkkel megjelelt táblácskát húzott ki. A húzás végeztével a táblácskákat megvizsgálták, és azokat, akik ugyanazon jegyű sorsot húztak, az egyes versenyekhez képest négyes vagy kettős csoportokra osztották. Gyakran megtörtént, hogy a sorsolás után — főleg a kettős versenyeknél — az egyik versenyző pár nélkül maradt. Az ilyent ephedrosnak hivták. Helyzete társaival szemben nagyon előnyös volt, mert a szabályok értelmében csak egygyel kellett megküzdenie, azzal t. i. ki már társai felett az illető versenyben diadalt aratott. A sorsolás napról-napra ismétlődött és a versenyek minden fajában naponkint gyönyörködhetett a sokaság, még pedig dél előtt rendszerint a stádiumban, dél után a hippodromos padsorain. A versenyek hézagait felolvasások és szónoklatok töltötték ki. Az irók szivesen kaptak az alkalmon, hogy müveiket az egész hellén néppel megismertessék, sőt sokan közülök épp ez ünnepek alkalmával tűntek fel, hiröket és dicsőségöket innen vitte szét a minden irányban szétoszló sokaság. Herodotos itt olvasta fel történeti müvének egy részét, és felolvasása oly hatást tett az éppen jelenlevő ifjú Thucydidesre, hogy követőjévé lett és a történetírásra szentelte magát. Pindaros gyújtó dalai gyakran lelkesitették az ünneplő közönséget. Lysias, Isokrates és más hirneves szónokok hallatták hatalmas szavaikat ; egy Platón, Gorgias hirdették tanaikat. Ha nagy volt az érdeklődés, melylyel a versenyeket, a tudósok és költők előadásait kisérték, bizonyára nagyobb