Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

KÁRPÁTI Kelemen: Olympia múltja és jelene

IÓ tották el, vagy minél nagyobb távolságra dobták. A pentathlon utolsó része volt a birkózás, a futás mellett legrégibb és az ó-világ minden pontján, az ó-kori népek minden rétegében legkedvesebb és legelterjedtebb verseny, melynek jelentőségét a homérosi kor is méltányolta, s hogy menynyire becsülte és gyakorolta a későbbi görög társadalom, leginkább kitűnik abból a sok műszóból, melyekkel a birkózás legapróbb részeit, árnyalatait, fogásait jelelték, s a melyeknek kifejezésére megfelelő szavakkal egy ujabb nyelv sem rendelkezik. A birkózók verseny alkalmával csipőikre erősitett övön kivül más ruhát nem viseltek. Testöket a birkózás előtt megkenték olajjal, hogy tagjaik hajlékonyságát és izmaik rugékonyságát fokozzák, majd meg, hogy egymást biztosabban megragadhassák, homokkal hintették be magukat. Az olaj, a magukra hintett homok, az izzadság és a küzdő tér felszálló finom pora testöket egész réteggel vonta be, melynek eltávolitása végett a verseny után a palaestra termeibe meleg fürdőt vettek és egy kanálalaku csont- vagy érczeszközzel tisztitották meg megbarnult bőrüket. A birkózásnak két neme volt szokásban :. az állva birkózás, és az álló és fekvő helyzetben való mérkőzés. Az első általánosabb volt és a birkózók közül az nyerte el a győzelmet, aki ellenfelét ugy teritette le háromszor egymás után, hogy mindkét vállával érintette a földet. Ha az ellenfelek egyszerre estek el a nélkül, hogy egymást átkarolva tartották volna, akkor felugrottak és újból kezdték a versenyt ; ha azonban egymást átkarolva kerültek egyszerre a földre, ez esetben a földön heverve folytatták a küzdelmet mindaddig, mig az egyik fél ki nem jelentette, hogy a küzdéssel felhagy és legyőzöttnek vallja magát.