Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

DALLOS József: Egy dunántuli német kolonia. Ethnographiai kép

33 része, a melynek dombos vidékeit legnagyobb részben németek lakják. Városaik: Kőszeg (Güns), melynek lakóit még német fajrokonai is «Spiegelniencz» gúnynévvel illetik; Sopron (Oedenburg), Kis-Marton (Eisenstadt), Ruszt (Rust), a mely városok lakóinak «Kotzenhiencz», »Pumhiencz« stb. gúnynevei mindnyájunk előtt ismeretesek. A »Hiencz« név eredetét homály fedi. Jelenthette Nyugot felé a legutolsó, legszélsőbb (hinz = bis [ig], zuletzt [legutoljára]) Németeket, vagy talán a Heinz, Henz (Heinrich) névtől ered s jelenti Henrik (t. i. III. Henrik) embereit, magyarországi Németjeit, kik 1052-ig vazallusai voltak a német királynak, s a kikre a Magyarok a Hiencz nevet gúnynév gyanánt alkalmazták. A hagyomány azt tartja, hogy egykor egy hatalmas férfiú, Henzo uralta Szalónak és Borostyánkő várait, a ki után az egész vidék Henczonianak (a mai Henkonia) mondatott. IV. László idejében (1272—i2go) tényleg szerepelt egy Hencz mint Comes camerae regiae (Tud. Gyüjtm. 181g. I. g7-). Vonatkozhatnék a hagyomány a hatalmas németujvári Heinrich grófra is, a kinek alattvalói Heinrich embereinek, röviden Henzeknek mondattak. A népnyelv e földrész talajalakulásait »Haide, Haiboden (Hanyság, a vidék lakója: Haidebauer), Seeboden (Fertővidéke), Raab-Au, Pinkaboden, Güssingerboden és Lafnitzthal» (Lapincsvölgye) nevekkel jeleli. Északon a Lajtha hegyvidék tövénél a Fertő tava a vele kapcsolatos Hanysággal egy valóságos vizrajzi különlegességet képez; a déli rész a Wechsel, Pfaff és fischbachi Alpesekből kifutó párhuzamos völgyek által átszeldelt dombvidék, a hol a Rába mellékfolyói, nevezetesen a Répcze, Gyöngyös, Pinka, Lapincs gyűjtik vizeiket. A keleti része rónaság, a melybe 3