Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

KÁRPÁTI Kelemen: Olympia múltja és jelene

30 A fa-törzset majdnem teljesen eltakarja a karról leömlő köpeny, és ránczai összevegyülnek a balkaron nyugvó kis Dionysios ruhájának szegélyével, mely alól az isten összeszorított kezében a hengerdedalaku hirnökbot töredéke tűnik elő. Az isten férfias vonásai, ábrándos tekintete, rokonszenves arcza, gyengéden nyitott ajkai, széles vállai, erős csontalkotása, erőtől duzzadó izmai egy virágkorát élő, erőteljes ifjú benyomásával hatnak a szemlélőre. Ami maradandóbb nyomokat hagy a néző lelkében, az a művésznek elődei előtt még nem ismert azon eszméje, melylyel lelket öntött a hideg márványba és a szeretet melegségével teszi vonzókká alakjait. Az emberi érzés, az odaadó gondos szeretet nyilatkozik meg Hermes minden vonásában, minden mozdulatában. Fejét oldalt forditja a gyermek Dionysios felé, anélkül, hogy reá nézne. Csak mintegy lopva tekint a gyermek örömtől sugárzó arczára; de e tekintet a gondviselő Hermes szerető lelkét tárja elénk. A kis Dionysios egész tartása egy igaz tükör, mely hiven mutatja a gyermeklélek Összes vágyait és érzelmeit. Jobb karjával Hermes vállába kapaszkodik, bal kezét kinyitja, valószinüleg azon szőlőfürt után, melyet Hermes jobbjában tartott eléje. Az épület keleti és nyugati részét egymásba nyiló kisebb termek foglalják el. Gazdag gyűjteménye látható ezekben az olympiai épületek díszítéseinek, szobroknak, érez- kő- és terracottából készült fogadalmi ajándékoknak. Különös szépségével tűnik ki a domborművek seregéből a megarabeliek kincstárának oromzati csoportozata, mely a hőskorszak harezosainak mezébe öltözött isteneknek a