Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1891-1892

BURÁNY Gergely: A római sírfeliratok jelentősége

á hü másolása is külön tudományos készültséget és gyakorlott szakembert kiván, mert a feliratok czéljuk és irályuknál fogva lényegesen különböznek az irodalmi müvekétől. /v felirás a görögöknél és rómaiaknál, a mennyire a művelődéstörténet nyomai visszavezetnek, az irodalmi müvek előtt és azok mellett kétféle c-sélból használtatott, írással látták el az edényeket vagy másféle tárgyakat, hogy az által megjelöljék a rendeltetésöket vagy eredetöket, hogy igy a hasonlóktól könnyebben meg lehessen különböztetni. Ezek voltak a szorosabb értelemben vett feliratok (tituli). Az olyan Írásműveket, melyek közérdekű tartalmuknál fogva tartósságra, fenmaradásra voltak szánva, s érez- vagy kőtáblákra vésettek, okmányoknak (acta) nevezték. Az Írásnak ezen irodalmi használaton kivül eső kétféle alkalmazása feliratok (inseriptiones) név alatt ismeretes a tudományban. Ugy látszik, hogy a római feliratok magában az ókorban nem gyűjtettek össze, miként az attikaiak Philochoros Polemon Krateros által. A latin classicus irók több-kevesebb pontossággal csak alkalmilag idézik a feliratokat. Az ókori classicusoknál legtöbbször csak részben, de teljes szöveg szerint idézett feliratok, továbbá a grammatikusoknál feljegyzett egyes szók, formák és rövidítések jelenlékenyen elősegítették a később felszínre került felirarok megfejtését. A törvények, a hatóságok és császárok rendeletei (edictum) utóbb, mint például Theodosius és Justinianus gyűjteményeiben, irodalmi uton is nyertek elterjedést. Az egykori végtelen számú iratok közül csak kevés találtatott az eredeti helyén vagy sértetlen állapotban. Néhány sziklába van vésve, mások vagy az antik épületekkel, melyekhez tartoztak, maradtak fenn, vagy régi városok romjai között, hadjárati utakon, sirokban vagy azok mellett fedeztettek fel. A classicus tanulmányok ujraébredése óta felfedezett ókori feliratok egy része elpusztult, de a nagyobb része az európai müveit álla-