Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1891-1892

KÁRPÁTI Kelemen: Római légiók Pannoniában

49 Pannónia legtávolabb eső pontjaira. A Pannónia biztosítása érdekében elhelyezett legiok e városokban voltak összepontositva ; e városok köré gyűltek azon légiók és segédhadseregek, melyek időközönként hadjáratok alkalmával Pannónia területén megfordultak. Hogy minő légiókkal találkozhatunk Pannónia múltjának kutatása közben, azt a következőkben szándékozunk elmondani. Az első erre vonatkozó értesülésünket Tacitusnak köszönjük,

1) aki Áugustus Octavianus haláláról szólván, elmondja, hogy a pannóniai legiok a császár halálát hallván és utódjának Tiberiusnak trónraléptéről értesülvén, fellázadtak. A lázadás feje bizonyos Percennius nevü közkatona volt, aki mint egykori színházi tapsoló nagyon értett ahhoz, hogy kell szinészi furfanggal az embereket felbujtogatni. Az ő lázitó szavaira elhatározták, hogy ha nem teljesitik következő követeléseiket: hogy a napi zsold egy denarius legyen, hogy a katonai szolgálat ideje a 16 évvel végződjék, s hogy a szabadságoltak ne vonuljanak mint vexillariusok messze földre, hanem megérdemlett jutalmuk pénzben fizettessék ki ugyanazon táborban, ez esetben legyilkolják tisztjeiket, fellázítják a provinciát és lakóival egyesülten indulnak Róma ellen. A consularis Junius Blaesus, ki e légiók legatusa volt, hasztalan tett kísérleteket a lázongó katonák dühének lecsillapítására, a zavar egyre nőtt és csak akkor csendesedett le egy kevés időre, midőn fiát a legiok érdekében Rómába küldte. A lázadás vegre akkor szűnt meg, midőn Tiberius császár fiát Drusus Caesart, Sejanus társaságában a praetorianusok élén Pannoniába küldte, ekkor sem Drusus tekintélye vetett annak véget, hanem a holdfogyatkozás, ^melybeu a babonás tömeg rossz előjelet látván, a további ellenállással felhagyott. A Xauportum és Emona között, a mai Laibach területén állomásozott ezen három legio volt: a Legio VIII. August a » ») Ann. I, 16—29. 2