Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1891-1892
KÁRPÁTI Kelemen: Titkári jelentés. (1891. szeptember 27.)
19 pöki téglavető íoldmunkálatai közben találtattak. Sőt annál becsesebbek e leletek, mert a napvilágra kelült cserépkoporsókkal egyetemben kétségtelen bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy az emiitett hely a kr. u. második és harmadik században köztemető volt, s hogy a területünkön lakó nép ez időben már nagyban követte a kolonizáló rómaiak szokásait. Főleg éremgyüjteményünk az, mely a lefolyt évben tetemes gyarapodást mutat ; 15 ezüst és közel 200 db. rézpénz vásároltatott, melyek közül nem egygyel sikerült kipótolni éremgyüjteményünk hézagait. A jelzett vásárlások mellett régiségtárunk ajándékozás utján is szaporodott. E helyt először azon kegyeletes szándékról kell hálával megemlékeznem, melylyel boldogult Szabó József, soproni ev. lyceumi tanár, egyletünk iránt mindvégig melegen érdeklődő férfiú, könytára jelentékeny részét végrendeletileg egyletünknek ajándékozta. Csekélységem személyesen vette át a hagyatékot, melyből a régiség, valamint tudományos érték szempontjából érdekes müvek és füzetek közül 19 db őriztetik régiségtárunkban. Pisenberger Adolf ur egy negyvennyolczas honvéd-csákót, Kirchknopf János ur egy népvándorlás kori nagy várkapukulcsot, Ferencz nevü tanuló fia egy a török hadjáratra emlékeztető ágyúgolyót, ftdő dr. Burány Gergely igazgató ur egy népvándorlás korbeli bálványszobrocskát, Rőthy István cz. kanonok ur őnga egy nyílhegyet szíveskedtek régiségtáíunknak ajándékozni. Midőn az elősorolt adományozóknak és mindazoknak, kik régipénzek és érmek ajándékozásával tárlatunk gazdagításához hozzájárultak, az egylet nevében hálás köszönetet mondok, egyszeismind felkérem az egyesület jelenlevő tagjait, hogy az ajándékozás és vásárlás utján szerzett, most elősorolt tárgyakat régiségtárunkban megtskinteni szíveskedjenek. Nem fejezhetem be jelentésemet anélkül, hogy meg ne említsem azon örvendetes jelenséget, hogy a vasár- és ünnepnapokon nyitva álló régiségtárunkat a közönség egyre fokozódó érdeklődéssel és oly nagy számban látogatja, hogy nem egy oldalról merült fel az óhaj, vajha köznapokon is nyílnék alkalma a közönségnek régiségtárunknak felvilágosító magyarázatok alapján való tanulmányozására. Ami csekélységemet illeti, csak örömmel fogadhatom ez óhajban nyilvánuló szives érdeklődést, melytől egyletünkre csak jöt várhatok, és nem kiméivé fáradságot szives készséggel ajánlom fel szerény szolgálatomat, amennyiben ezt időm és más irányú hivatalos elfoglaltságom tnegsngedi. Hogy a
