Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

BURÁNY Gergely: Az itáliai élelmezési táblák és egy savariai magtármegtöltési feliratos kő

5i consul, praetori praefectus saját jó szándékából az élelmezési ügy örök emlékezetére állította.) E felirat egy fejedelmi kegytény megörökítése, mely Savariára nézve igen fontos, mert világosan bizonyítja, hogy itt Volcatius Rufinus praefectus felügyelete alatt egy nyilvános magtár létezett, melyből véleményem szerint a tisztviselők és katonák élelmezési pótlékain kivül a szegény gyermekek tápintézeti ellátása is szükségképen eszközöltetett. Ez nem is lehetett másképen, ha bizonyos az, hogy a provinciák administratiója lényegileg nem különbözött Itália kormányzási rendszerétől. Hogy állításunk mellett egy másik kézelfogható bizonyítékot is nem tudunk felmutatni, azt csak egy véletlen okozta. Bubics Ede, lukácsházi birtokos, a ki a régészettel mint dilettáns foglalkozott. 1876. év május havában Lipp Vilmost' meghívta szíves vendégszerető házához és ez alkalommal e sorok írója is kísérője volt az akkor már jónevü régésznek. Ebéd után a római étkezési szokásokról volt szó, s Bubics Edének egyszerre eszébe jutott, hogy ő Söptén néhány héttel előbb egy ködarabot talált, melyen állítása szerint TAB. ALI . . . betűk olvashatók voltak, de nem tudja, hogy mit jelenthetnek. Azonnal kiment az udvarra, hogy a félredobott követ behozza, azonban hosszú keresés után elkedvetlenedve azon értesítéssel jött vissza, hogy már nem találja. Különben határozottan állította, hogy a kő anyaga éppen úgy fehér stájer márvány, mint a minők a római feliratos köveink csaknem kivétel nélkül. Utóbb magam is a régészet szolgálatának áramlatába sodortatván, midőn a római tápintézet szervezetét tanulmányoztam, azon meggyőződésre jutottam, hogy az idézett magtár-megtöltési felirat és az elveszett tabula alimentaria között kapcsolat létezik, melyek alapján nem kételkedem, hogy a régi Savariában római tápintézet létezett. Dr. Burdny Gergely. 4*