Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

BURÁNY Gergely: Titkári jelentés. (1889. jun. 23.)

Titkári jelentés. 1889. jun. 23. Tisztelt Közgyűlés ! Midőn a vasmegyei régészeti egyesület 17-ik évi működéséről titkári jelentésemet előterjeszteni bátorkodem, legyen szabad egy, különben mindenki által ismert körülményre felhívnom a tisztelt közgyűlésnek figyelmét. Ámbár egyesületünkkel már több mint másfél évtized óta állunk a régészet szolgálatában, mindamellett tagadnunk nem lehet, hogy a régészet hazánkban még új tudomány, mert alig egy emberöltő óta kezdett a gyűjtők dilettantismusából a tudományos kutatás stadiumába lépni, mely a munkafelosztás elve alapján több ágra oszlik. Az ősrégészet elkülönítve jelenik meg a görög és római classicus idők emlékeinek tanulmányozásától, melyek búvárai ismét több csoportra oszlanak. Külön tudománynyá vált a kereszteny régészet, a középkori, renaissance és barokkor műtörténelme. Mindezen ágak tudományos műveléséhez megfelelő alkalmak és segédeszközök is szükségesek. Midőn tehát a régészeti egyesületek iránt támasztott igényekről van szó, ezt a szempontot figyelmen kivül hagyni annyival inkább nem helyes, mert köztudomás szerint a vidéki egyesületek a szakembereknek sincsenek valami nagy bőségében. Ez az oka, hogy a vidéki egyesületek mint ilyenek inkább csak dilettais gyűjtői és a tudomány számára megmentői a múltak felmerülő emlékeinek, mint tulajdonképeni művelői magának arégészeti tudománynak. Ez a körülmény magyarázza meg a mi álláspontunkat is egyesületi ügyeink vezetésében ; ez a felfogás nyert kifejezést az évkönyveink szerkesztésében is, melyre nézve az irányadó szaktekintélyek helyeslő Ítéletére hivatkozhatunk.