Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

CSUDAY Jenő: A honfoglalás éve

82 gyatkozás idejét, foglalkoztak már a magyar történetírók az ezredik év kérdésével. Botka Tivadar, Pauler Gyula, Salamon Ferencz, Szabó Károly és még mások e nagynevű történetírókon kivül kutattak, dolgoztak e kérdés megvilágosítása érdekében, úgy, hogy egy egész kis irodalom keletkezett és e kérdést mind eddig nem tudták megoldani, a minek egyszerűen az az oka, mert e haza története is lenyúlik abba az időbe, a melynek eseményei úgy felékíttetnek költeményekkel, hogy ezeket egymástól elválasztani alig lehet. Európa keresztény népei között mi vagyunk a legfiatalabb, melyiket utánoznók tehát mi a régebben itt lakó népek közöl az ezredik év megünneplésében ? Vagy azt hiszi, hogy ezek lemondtak a nemzeti érzés ápolásáról s ezeknél e lemondást jelenti-e az, hogy ezer és több százados itt tartózkodásuk évfordulóját meg nem ünnepelték; vagy pedig azt, hogy náluk oly nehézségek merültek fel a bevándorlás, a megtelepülés évének meghatározásában, a melyet legyőzni képesek nem voltak ? Bizonyára ez utolsó eset áll fön náluk és éppen ezért ama nemzet fiai közöl senki sem kiált fel Lakits úrral: „Milyen nemzeti érzést oltunk abba az ifjúba, a ki azt tanulja, hogy immár meghaladtuk az ezer évet és sehol sem hall arról, hogy azt a nemzet méltóan megünnepelte volna." Az a fáradhatlan buzgóság, melylyel történetíróink e kérdést tárgyalják, mindennél jobban azt bizonyítja, hogy e kérdés megoldásának lehetőségéről még most sem mondtak le; de hogy fog-e sikerülni, ez még mindig a jövő titka. Egy azonban bi/onyos, hogy egy történetíró sem fogja akarni a nemzetet egy oly évszám elfogadására rákényszeríteni, a melynek bizonyosságáról maga meg nem győződött, azon ürügy alatt, hogy az igazi évszámot földeríteni úgy sem lehet, Az, hogy mi is legyözhetlen nehézségekkel állunk szemben, nem fogja sérteni a nemzeti érzést; de sérti az, ki egy nemzet örömünnepéhez egy gyönge halandó 25 vagy 10 éves