Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

CSUDAY Jenő: A honfoglalás éve

68 kezdetét, mely Symeon vesztét vonta maga után. De miként látni fogjuk, tévesen vonja ebből le azt a következtetést, hogy a magyarok csak az erre vonatkozó boszuló hadjárat után telepedtek meg a mostani Magyarországban. Maga CONSTANTINOS is följegyzi a következő — 38. — fejezetben azt, mi ez után történt, hol ezeket mondja: „A besenyők megrohanták a magyarokat és kiűzték őket Árpáddal együtt — t. i. Etelközből —. A magyarok más tájakon kerestek hazát s megtalálták azt Nagy-Moráviában, melynek lakosait elkergették és helyökre telepedtek, a hol laknak mind e mai napig is." A magyarok tehát Nagy-Moráviából — Morvaország —- csupán csak a Dunán inneni részt foglalták el, Nagy-Morvaország egykori területéből csak ezen „laknak mind e mai napig" a magyarok; a tiszai rész és Erdély soha nem tartozott Nagy-Morvaországhoz. Ugyancsak CONSTANTINOS tudósítása szerint tehát a magyarok Symeon boszuló hadjárata után elfoglalták a mai Dunán inneni részt. Nem mást, csak azt, mit az akkori Nagy-Moraviából mind e mai napig birunk, foglalták el őseink a boszuló hadjárat után, ezzel növelték azt a területrészt , a melyet eddig is már birtak. Hogy a boszuló hadjárat után mit foglaltak el őseink, ezt CONSTANTINOS oly világosan mondja meg, hogy ezt még félre sem lehet magyarázni; és éppen ezért sajátságosnak kell neveznem sokaknak eljárását, a kik a 37-ik homályos és alig érthető fejezetből annyit akarnak kiolvasni; ezen szavakból pedig még azt sem, mit világosan kimond. Az egész leírásból láthatjuk azt, hogy e háború a görög birodalomra nézve nagyon is fontos volt s ha CONSTANTINOS az évet illetőleg, valamint az eseményt úgy irta le, a hogy irta, ebből nem az következik, hogy a későbbi történetíró az általa feltalált vélemény alapján a szöveget, vagy jobban mondva a másoló hibáját megjavítsa s ez után az egészet a történelmi hitelesség bélyegével felruházza; hanem az, hogy az ily szöveg