Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890
BURÁNY Gergely: Az itáliai élelmezési táblák és egy savariai magtármegtöltési feliratos kő
46 élelmezésével; ezt nem a politika, nem az uralom megtarthatásának vágya, hanem a humanitas teremtette meg és nem is szorítkozott csupán a fővárosra, melynek proletársága az egész birodalom békéjét minden perczben veszélyeztette, hanem kiterjedt az egész Itáliáia, sőt a provinciákra is és mint látni fogjuk, Savaría coloniába is, mert a czélja egyenesen a humanismus, a valódi nyomor enyhítése volt. Ezen tényt nemcsak az írók müveiben, hanem a feliratos emlékeken is igazolva találjuk. A kérdéses intézményt a felfedezett feliratos kövek megvilágítják annyira, hogy azt már részleteiben is eléggé ismerjük. Az eszme és kezdeményezés dicsősége Nervát illeti, azon császárt, ki Tacitus szerint bebizonyította, hogy az egyeduralom és polgári szabadság szépen megfér egymással. Ő benne a vad dühöngések után az emberies érzület először talált a császárok között méltó kifejezést. A megkezdett müvet tovább fejlesztette és bőkezű adományaival terjesztette Traján császár, kinek érdemein nem ok nélkül olvassuk a „legjobb, jámbor, boldog, atya" jelzőket. Midőn Traján bevonult Rómába, a főváros lakói megelégedéssel tekintettek a magas termetű férfiúnak idő előtt megfehéredett fejére, ki pompa nélkül, csak nejétől és néhány barátjától kisérve. bizalmasan köszöntve gyalog ment a kapitoliumba, s innen a szászári palotába és Róma elbámult, midőn Plotina nevü neje a palota bejárata előtt visszafordult és kíséretéhez e szavakat intézte: »Úgy lépek ide, a mint innét egy napon isméi; elmenni kivánok." Traján a neki előlegezett bizalmat valóban kiérdemelte. Üres állampénztárt talált, de bölcs takarékosságával az állami háztartás egyensúlyát helyreállítván, különös előszeretettel karolta fel a szegények ügyét, miként Plinius és Dio Cassiustól értesülünk, a feliratos kövekből bizonyságot meríthetünk és így nem ok nélkül találjuk azt érmein, hogy a curulis széken ülve a gyermekeknek kenyeret osztogat, vagy pedig a mint kezeit