Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

A jaáki román bazilika

35 a lábai között : a középkor ismeretes alakzata. Egy más ismét trónon ülve jogarral és két állatfővel ábrázoltatik, mint az alacsony trón ékítményeivel. Az ablakkeret faragása dúsgazdag. A mellékapsisok oszlopokkal vannak tagokra osztva. Ezek ablakai egyszerűbbek, de azért igen díszesek. fő- és mellékapsisok párkányzata gazdagon el van látva díszítéssel* A legfelső tagja lemez, alatta a felső és alsó sorban törött pálcza, a középsőben sakktábla, azután a szokásos fürész-dísz. Alatta vannak a hármas félkörívek, melyek hajlásaiban növény- és állatalakok mutatkoznak. A párkányzat vállkövei mind emberi fejalakkal birnak. A templomtól nyugatra áll a négykarély idomú kápolna, mely a portaiéját és műrészleteit kivéve egészen téglából épült és a templommal egykorú. Az ajtónyílás délnek van fordítva, hol a kolostor állott. A portale egyszerű körívvel van alakítva, melynek ívterén a tympanumban az isten-báránya alakzat látható kereszttel, a dombormüben hármas félkörívvel körülvéve. Felette a tért diszítményül stilizált sárkányalakok töltik be. E munka azonban művészi kivitelre nézve a templom vésetei mögött marad. Hogy e nagyszerű műemlékünk, a jaáki bazilika mindeddig nem nyerte vissza régi fényét, bizonyára csak annak az általános közönyösségnek tulajdonítható, a melylyel mi magyarok a régi műemlékek iránt sákáig viselkedtünk. A közönyösség pedig még az időnél is nagyobb pusztító. Vasvármegye müveit közönsége a legújabb korban nem vádolható közönyösségről, mert ugyancsak a régi emlékek iránt való meleg érdeklődése adott létet a Régészeti Egyesületnek is, melynek gyűjtéséről a szombathelyi múzeum eléggé tanúskodik. Azonban oly nagyszabású műemlék helyreállítása, minő a jaáki templom, sokkal nagyobb anyagi áldozatot igényel, mint egy vármegyében közadakozás útján egybegyűlhet. Vasvármegye müveit közönsége mindenesetre kitesz magáért ez alkalommal is és filléreivel szívesen hozzá2*