Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

A jaáki román bazilika

3° sága a zsámbéki templom chronologiájára, valamint mestereinek származására is érdekes fényt derít. A kutatók között egyedül dr. Czobor fordította figyelmét a templom belső talajviszonyaira, mivégből felbontotta a fő- és éjszaki mellékhajókban létező sírboltokat. Az éjszaki apsis előtt a Perneszi-család feliratos sírköve alatt, annak sírboltjára akadt, mely a XVII. század dereka körül dongaboltozattal téglából épült. Benne a Perneszi tetemén kivül, a ki a jaáki apátság birtokainak bérlője volt, több felnőtt és kisded koporsójára akadt, melyek azonban teljesen szétszórt helyzetben voltak. A főszentély előtt van a másik, terjedelmére nézve kisebb sírbolt, mely alkatát tekintve hasonlít a Pernesziféléhez, korára nézve azonban néháy évtizeddel újabb. Ebben három apát teteme van elhelyezve. A legrégibb, széthányt koporsó és csontok Szilcz apátéi lehettek, a ki a mult században halt el. A második Karácsonyi János apáté (f 1805), a ki a tornyok jelenlegi sisakjait emeltette. A harmadik érintetlen koporsó Heymon János apát (f 1828) tetemeit takarta. E sírboltok közül restauratio esetén — a templom talajához viszonyított fekvésűket tekintve — érintetlenül maradhat az apátoké, mig ellenben a Perneszi-féle a talaj eredeti niveaujának visszaállításakor betemetendő leszen. Ugyancsak a talajmérés alkalmával konstatálta dr. Czobor és Möller, hogy a padozat eredeti színvonala csupán a főszentélyben, a tornyok és főkapu csarnokaiban maradt meg: a két mellékapsisban és hajókban ellenben változást szenvedett. Az éjszaki mellékhajó közép pillérlábánál például 22 cmeternyi talajemelést észleltek. -Mindezen érdekes adatokat a nevezett szakértők tanul mányainak köszönhetjük. Ezen egyház legérdekesebb részét mégis a külső alakításon lehet felismerni, miért is e szempontból taláóan alkalmazhatjuk ama ismeretes népies észrevételt, hogy „ennek az épületnek kivül van a belseje." S