Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

A román korszak építési ízlése

i 1 E szerint a keresztbolt a súlyt négy pontban egyesíti és minthogy az oszlop elégtelen a súly elviselésére, helyébe lép az erősebb pillér; az oldalhajók falain peJig azon helyet, a hová a boltozat oszloposított súlya nehezedik, kiszökő tárnok erősítik meg. S a mennyiben a hajlott boltozat a nyomást nem lefelé, hanem az oldalra gyakorolja: a középhajó boltozatának összes súlyát a támasztóívek közvetítésével átviszi a külső falakra, s azon pontokat, a melyekre a teher nehezedik, még erősebb támoszlopokkal látja el. így nyernek a külső és belső tárnok és gyámolok fontos szerepet az épületen. Az átmeneti román korszak építéséi leginkább az jellemzi, hogy a csúcsív alkalmazásával, melyet az arabok csak díszül használtak, jelentékeny haladást tesz a szerkesztésben. A körív ugyanis csupán oly magasságban engedi a boltozást, mely a feszültségi távolság félátmérőjének felel meg, minek következtében két különböző szélességű hajó boltozati magassága is különböző, s az oszlopokat és pilléreket sem lehet a félkörívvel tetszés szerint közelebb vagy távolabb elhelyezni. Ennélfogva a félkörív helyett a két körszelet combinatióját a csúcsívet választották, mely lehet élesebb és tompább, vagyis magasabb és nyomottabb és a szerint a boltozat magassága, valamint a pillérek elhelyezése is változhatik. A román építés korszakában még túlnyomóan a tompa csúcsív nyert alkalmazást, a körívnek teljes kiszorítása pedig .csak a következő góth styl által történik meg, mely a román Ízlésnek széles, zömök idomait az éles csúcsívek szigorú következetességü rendszerével magasba törő, könnyű, karcsú alakokká varázsolja át. A román korszakban kezdtek külön sekrestyét építeni, nem érték be többé e czélra, mint az ó-keresztények, a mellékhajó zárófülkéjével, melyet lassan-lassan mellékoltár foglal el. A sekrestye legközönségesebb helye többnyire a szentély éjszaki oldalán van, hol az áttört ajtón át legkényelmesebb a közlekedés a szen-