Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

A román korszak építési ízlése

I 2 szövetkezetének. Az elöljárók iránti engedelmesség, becsületesség, őszinteség és feddhetetlen vallásos élet voltak azon erények, melyek után a társaknak törekedniük kellett. Ezen keresztény szellemnek tulajdonítható, hogy a kőmives társulatok sok szép dolgot létesíthettek és évek hosszú során át fennállhattak. Midőn azonban később közülök az igazi vallásos szellem eltűnt, a kőmivesek egyesülete üres formasággá fajult és hogy a valláserkölcsi tarthatatlanságukat elrejtsék, titkolódzó homályba burkolódzottak. Kiváló figyelmet érdemel még a páholyok azo i szokása, hogy minden egyes legény külön jegyet kapott, melyet önkényileg többé meg nem változtathatott és minden müvére bevésni tartozott. így származtak az úgynevezett kőmives jegyek, melyek a középkori épületeken a XII. század utolsó éveiben ritkábban, de már a középkor vége felé csaknem mindenütt előfordulnak. Azon társadalmi szövetkezetek, melyek a mai szabadkőmivesekből állanak, névleg a humanismusnak akarnak templomot emelni, tényleg azonban minden positiv vallás ellen, a mely pedig az igazi humanismus alapja, küzdenek és így ők tulajdonképen nem építenek, hanem csak rontanak

; miért is a humanismus apostolainak a kath. egyház őket el nem ismerheti. Azon vallásos korszak művészei, melyről szólunk, egyháziak vagy legalább az egyház hivei lévén, magában a művészetben is a vallási eszméket juttatták érvényre. A keresztény igazság mély felfogásának, valamint az égre irányzott érzületeknek köszönhetjük az új templomok keletkezését, melyek nemcsak az isteni tisztelet kivánalmainak feleltek meg minden tekintetben, hanem a keresztény alapeszmét is tökélyetesebb kifejezésre juttatták. A mi az előtt a hosszúkás négyszögű alaprajz szerint tervezett és oszlopsorokkal többnyire három hajóra osztott, vízszintes mennyezetű épületekben, az úgvnevezett ó-keresztény bazilikában a kereszténység szellemének legkevésbé felelt meg, az a részben még mindig