Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

A román korszak építési ízlése

IO együtt. Utóda és fia Jámbor Lajos, ki a nagy birodalommal nem örökölte atyjának nagy szellemét is, saját fiai által letétetett és halálba üldöztetett. Az örökösök ezután a verduni szerződésben (843) a Frank monarchián megosztozkodván, a karolingok birodalmának három részre va ó felosztása ugyanannyi népnek politikai és közműveltségi képződését vonta maga után, mivel a három rész mindegyikében más törzsnép nyerte el a túlysúlyt: keleten a germán törzsekből álló német, nyugaton a frankok és gallokból képződött f r a n c z ia, délen az olasz, melynek törzseleme a mi időszámításunk első évezrede alatt különféle népekkel volt vegyítve. E három nép politikai önállóságának fejlesztése mellett a keresztény vallás közös alapján készíté elő Nyugot-Európa azon műveltségi korszakát, mely a tizedik századdal kezdődik és körülbelül a tizenharmadik század közepén éri el a végét. E korszak jellege a korábbi idők fejlődésével teljesen ellentétet képez. Még az ókori népek egymás mellett vagy egymás után fejlődtek, s mindegyiknek kulturáját határozott sajátszerűség jellemezte, most a nemzetek közös műveltségi tevékenység viszonyába lépnek. A keresztény vallás ugyanegy irányt, hasonló czélt, ugyanazon alapot jelölte ki valamennyi számára, de mégis úgy, hogy ezáltal az egyesek sajátosságát sem akarta békóba verni, hanem mindegyiknek meghagyta azt a lehetőségét, hogy a képesség és akarat szabad tevékenysége is érvényesülhessen. így származtak a nagy, mindenütt érvényes a apvonások, melyek kifejezése azonban a népegyedek gazdag változatosságát a nyelv, szokás és művészi alkotás szabad és erőteljes fejlődésében nem zárta ki. A művészet ezen időben csaknem kizárólag egyházi volt és pedig nemcsak annyiban, hogy az építészetnek a festészet és szobrászattal együtt az volt a rendeltetése, hogy templomokat varázsoljon elő, hanem azáltal is, hogy a művészeteknek általában a kolostorok voltak