Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

BURÁNY Gergely: Lipp Vilmos emlékezete. Felolvastatott a vasmegyei régészeti egyesület 1888. jun. 24-én tartott közgyűlésén

egyesületünk tiszteletbeli tagját munkás életének 53 ik, áldozárságának 27 ik évében 1883. január 3-án az élők sorából kitörülte. Hosszú betegség hirnökével jelezte elÖre azt a kikerülhetetlen veszteséget, mely bennünket érni fog. Tizenegy havi iszonyú küzdolem fejezte be a hatalmasan megtermett emberen a pusztulás müvét, mi által oly sok szép remény adatott át a mulandóságnak. O benne a hazai régészeti tudomány és tanügy egyik derék oszlopa dőlt le, a csórna prémontrei kanonokrend tagjainak egyik feledhetetlen bajtársa : „Videbatur oranino mori non debuisse." De nem szólok tovább a nagy veszteségről, mely mindnyájunk előtt ismeretes, a boldogultnak csak életpályájára akarok futólag visszatekinteni, hogy az egyesületünk körül szerzett érdemeinek hálás megemlékezése alkalmából erőt nyerjek az utolsó búcsúszót kimondani. Dr. Lipp Vilmos élete külső változásokban nem volt gazdag ; hírnevet élénk szellemének, lankadatlan munkásságának és nagy tudományának köszönhette. Született 1835. decz. 11-én Budapesten. Egyszerű iparos szülei házában alkalma volt tapasztalni, hogy a becsületes munka nemcsak kenyeret, hanem tiszteletet is szerez az embernek. Ez a nemes gondolkodás mar gyermekkorában megfogamzott benne és szembetünőleg nyilvánult tevékeny életének egész menetében; A fővárosban befejezett gymnasiumi tanulmányai után a papi pályára érzett hajlamánál fogva a kegyesrendiek tanítórendjébe lépett, honnan 1857-ben a csorna-prém. kanonokrendbe vétetett fel, 186 i-ben pedig ünnepélyes fogadalmat tett és áldozárrá szenteltetett. A tanári pályán, melyet a piaristák lévai algymnásiumában kezdett meg, állami képesítő-oklevéllel ellátva 1879 ig a szombathelyi főgymnasiumnál sok sikerrel működött, honnan a keszthelyi algym lásiumnak jól megérdemelt igazgatását nyerte el. Huszonnyolcz évi buzgó tanügyi szolgálatát igazi magyar hazafias szellem, valódi szakértelem és az ifjúság sorsa iránti meleg érdeklődés jellemzi.