Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888
BURÁNY Gergely: A rómaiak házasságkötése
A rómaiak házasságkötése. A régi rómaiak a férfi és nŐ közö ft való természeti viszony felöl úgy gondolkodtak, hogy az a házasság által erkölcsi állapottá válik, mi által a házasfelek sorsa legbensőbben összefüződik. A házassághoz bizonyosszentségi fogalmat is kötöttek, amennyiben azt az egész élet tartamára, a jó és balsorsban való osztozásra, a család vallási szertartásainak és birtokának fenntartása czéljából utódok nevelése végett kötötték. Mig egyrészről a a házasság mint a családi kapocs, az atyai hatalom, gyermeknevelés és örökösödés alapja az erkölcsiség elismerésében bizonyos szentségi jelentőséggel birt, addig más részről az osztályok politikai viszonyára is jelentékeny befolyást gyakorolt. E czélból védelmére törvényeket hoztak, amelyekben megállapították, hogy milyen osztálybeliek között létrejött házasságból származók gyakorolhatnak bizonyos vallási és polgári jogokat. Az ezen törvények szerint kötött házasságot tekintették csak jogosnak (matrimonium iustum), melyre nézve a korábbi időben lényeges követelmények azt állították fel, hogy mind a férfi, mind a nő ugyanazon osztályból való legyen. Ennél fogva patrícius férfi nem léphetett házasságra plebeius nővel, ha ez még oly jazdag volt is különben.
