Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

DALLOS József: Babylon és Ninive hajdan és most

nagy fontosságot kölcsönzött, s a melynek nyomán remélhető, hogy a közel jövő az assyr-babyloni birodalom történetét teljes és zavartalan fényében fogja föltámasztani. Ertem IV. Assurbanipal cserépkönyvtárát, melyről fölebb már szóltam. A Bottá és Layard által fölkutatott anyag elegendő volt arra, hogy az assyr-babyloni ékiratok olvasása, daczára a sok nehézségnek, melyet az Írásjegyek sokféle sége okozott, megállapíttassék, s hogy az assyr-babyloni nyelv (a mely a semi nyelvek egyik ágát képezi) grammatikáját alapvonásaiban meg lehessen szerkeszteni. De még ezenkívül az assyr-babyloni emlékek megismertettek velünk egy eddigelé teljesen ismeretlen nyelvet, Chaldea őslakóinak a sumer-akkadok nyelvét. Chaldea ősnyelve, melyet egyszerűen csak akkad nyelvnek nevezünk, (s mely egészen más, mint az, melyet rendesen chald nyelvnek mondunk) már a Kr. e. 17. században megszűnt élni. A Chaldea és Babylonia földjére települt sémiták közé az őslakók beleolvadván, nyelvük megszűnt a közlekedés nyelve lenni s holt nyelvvé lett. De mint a tudomány és istentisztelet nyelve az iskolákban folyton tanittatott, szóval olyan szerepe volt, mint nálunk a latin nyelvnek. Az akkad nyelv ránk magyarokra fölötte nagy érdekkel bir, mert ugyanazon nyelvcsaládhoz tartozik, melynek egyik elágazását a magyar nyelv képezi. Lenormant volt az, aki az akkad nyelvnek az ural-altaji, vagy miként ő nevezi a turáni nyelv családhoz való viszonyát tanulmányozta. A sumar- akkad nyelvnek ma legjelesebb művelői Haupt Pál, A. H. Sayce és Hőmmel Frigyes. Az utóbbi szintén azon elvet vallja, hogy a sumer-akkad nyelv az ural-altaji nyelvcsaládhoz tartozik, csakhogy ő azt a török-tatár csoporthoz osztja be, mig Lenormant a finn-ugor rokonság mellett foglal állást. A babyloni és ninivei ujabb leletek nyomán kimutathatnék, hogy a szentírás épségben megőrizte azt az