Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

DALLOS József: Babylon és Ninive hajdan és most

4i alatt Media is veszélyes hatalomra növekedett, s Kyaxares Fraortes utóda Mediában, 625 ben már Ninive ellen nyomult. Az ostrom sokáig tartott s kegyetlen volt, minthogy Assur az utolsó órában egész vad erejével ismét síkra szállt. Midőn Saruk, a II. assyr birodalom utolsó királya (625—606) belátta, hogy a várost többé semmiféle ellenállás meg nem mentheti, sajátkezüleg vetett véget életének. És mi lett Niniveből ? E második eleste után eltűnt a föld szinéről, mintha csak a föld ketté vált volna alatta, hogy elnyelje ; még híre is elveszett volna, hacsak a szentírás lapjai többször nem említenék eltűnt nagyságát és fényét. Xenophon 200 évvel e katastrófa után seregével közelében járt e helynek, hol a város el volt temetve, de csak annyit hallott, hogy nem messze fényes város létezett, nevét azonban nem említi. A rómaiak Ninive közelében katonai gyarmatot alapítottak, de ki gondolt volna arra, hogy eltűnt világváros romjai fölött taposnak ? Beteljesedett tehát Sofonias próféta szava : „Az Ur kinyújtja kezét észak ellen és elveszti Assyriát és pusztává teszi a szép várost, útatlanná és kietlenhez hasonlóvá." (2. 13) Közel harmadfélezer éven át hevertek föld alá temetve Ninive romjai anélkül, hogy valaki azok fölkutatására gondolt volna, de még a romok helyét is csak a legújabb korban ismertette meg velünk egy szerencsés véletlen. Rich, az angol-keletindiai-társaság bagdadi ügynöke, ki már előbb Babylon romjait átvizsgálta, 1811-ben Mossul-on utazott keresztül. E várostól keletre a Tigris partján hatalmas földtöltés emelkedik, mely Nebi Junus azaz Jónás próféta nevet visel, mert az arabok mondája szerint Jónás próféta ott van eltemetve. Itt s a közelben fekvő dombokon kutatva, Rich ékiratos cseréptöredékekre akadt s ezekből felismerte, hogy Ninive romjai felett áll. Rieh Babylon és Ninive romjai között tett kutatásainak eredményét a British-Museumba küldötte, nem sok — s ez volt minden, amit Európa 1820-ig