Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

BURÁNY Gergely: Tájékoztató az őskori régészetben

20 a telelésről is gondoskodtak, abból lehet következtetni, hogy a dió, almaszeletek és körték tömérdek halmazai maradtak fenn a fekete földrétegek között. Ezek szerint a czölöpfalvak lakosainak élelme gabonanemüekből, gyümölcsből, halból, valamint vad és szelid állatok húsából s hihetőleg tejből állott. De az iparnak is lehet nyomára akadni a czölöpépítmények iszaprétegeiben. A kender, len-kötelek, vászondarabok a fonás és szövésben való jártasság mellett bizonyítanak, minélfogva valószínű, hogy ruházatul nem kizárólag az állatbőrök használtattak. Az iparnak nem jelentéktelen ága volt az agyagedényeknek korong nélkül való készítése, melyekből tömérdek tördelék maradt fenn. A közönségesen körtealakú edényeken észlelhető díszítési kísérletek jóllehet egészen kezdetlegesek, hanem azért a térnek arányos, szabályszerű fe'osztásából állanak. Ezen korbeli ember kedvtelését találta benne, hogy az agyagedényt, míg lágy volt, körmével vagy újjhegyével közönkint benyomta, vagy madzaggal körülkötötte és az nyomot hagyva maga után, vonaldíszt képezett. Úgy látszik, mintha ezen eljárásában az arányosság érzete lett volna az irányadó ; legalább ezt engedi következtetni azon tapasztalat, hogy a tárgyakon a benyomások egymástól meglehetősen egyenlő távolságban vannak, a sorok párhuzamosan haladnak egymás mellett, s ha valamely cserépdarabon körömnek és újjnak benyomásai vannak, azok összekeverés nélkül különkülön sort képeznek. Nem kevésbbé érdekesek a kő korszakbeli temetkezési helyek. Ezek alacsonyabb vagy magasabb halmokból állanak, melyek gyakran nagy, függélyes, belül faragott és óriási lapokkal fedett kövekből készült sírkamrákkal birnak. A sírhalmok belső alkatát tekintve, figyelemre méltó a jeles svéd tudós Nillson ama állítása, hogy a sírhalmok eleinte az élők lakásául szolgáltak, s midőn a családfő meghalt, a domb bejárása elzáratott, a családtagok pedig azon sorban, a mint meghaltak, melléje