Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

LIPP Vilmos: A régiségtárunk jelentősége. Dr. Lipp Vilmos hátramaradt kézirata

8 egykori lakosai műveltségi íejlődéségének menetét a legrégibb kors'zaktól napjainkig előtárják és ez által közvetve az egész hazai föld történetéhez bármily csekélylyel is hozzájáruljon. Az 1872-ben így létrejött egyesület tehát a régiségtárral a városnak és megyének egy állandó diszt, nevezetességet, de egyúttal közhasznú intézetet is akart adni, a melyet városunk minden polgára kivétel nélkül bizonyos büszke önérzettel mutathat meg vendégének, a kit Szombathely intézményeivel, illetve művelődési tényezőivel hasznosan akar szórakoztatni. Az utazó, ki Szombathelyt megnézi, a régiségtárunkat el nem kerülheti, mert bármily irányból jön, ez már előre benn van a programmjában, minthogy az útleíró müvekben Szombathelynél a régiségtár is fel van emlitve. Bécsben és Budapesten, tapasztalásból beszélünk, igen sokkan vannak, kik jobban ismerik és méltányolják régiségtárunkat, mint akárhány szombathelyi. De ez mind csak külsőség. A régiségtár voltaképeni haszna azon hatásban nyilvánul, melyet azokra gyakorol, kik tanulmányozzák, de meg azon felvilágosító és bizonyító erőben, melyet némely tudományág kezelésében lehet használni. Sőt még- a hozzá nem értő közönség sem vonhatja ki magát hatása alól. Példa erre maga a régiségtár, mely nem megvetendő részét éppen a földművelő népnek köszöni, miután abban többszöri szemlélés után a mult emlékei iránt való kegyelet felébredt. E kegyelettel azonban közvetve a gondolkodásnak és érzésnek nemesbülése, a szellemi látókörnek tágulása is jár. Hogy a régiségtár tanulmányozása nemcsak a hivatásszerű régészre, hanem másféle szakemberekre is mily haszonnal jár, azt nem szükséges bőven részletezni. A művelődés és művészettörténettel foglalkozó ott bő anyagot talál a feldolgozásra, a szobrász, müiparos, dolgozzék akár érczben, akár fában vagy agyagban, talál eredeti mintákat, melyeket utánozhat, vagy eredeti