Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

LIPP Vilmos: Vasmegyei régiségtár

— II — fokon lévő műveltségi körök egykorúak voltak, egymás mellett léteztek, sőt egymásba belé nyúltak." Kalapot emelek ezen igazság előtt és tisztelet, becsület annak a bírálatnak, a mely akaratlanul, akkor a mikor czáfolni akar, nekem ád igazat. Mert az idézett hely az emberiség fejlődésének egymásmellettiségét hirdeti, a mit magam is állítok és vitatok a kő-, bronzés vaskorszak egymásutánisága ellenében. Azt lehetne ugyan mondani, hogy az egyes miveltségi körökben „a potiori fit denominatio." Ez tetszetős, de szoros értelemben véve nem tudományos elv, a melyet én legalább, tekintve azt a nagyon is hézagos ismeretet, melyet az egyes leletek nyújtanak, az őskorra nem mernék és nem merek alkalmazni. Csakis ennyit kívántam a bírálat rám vonatkozó részére megjegyezni. Különben őszintén kijelentem, hogy a bírálat egész valójában jóindulatú és egyletünk iránt teljesen elismerő és méltányos. Nem is hoztam volna fel ezt a némileg személyes színezetű ügyet, ha az már előzőleg az őskorról közlőitekkel és, már meg fog bocsátani a biráló, de nem tehetek róla, mert meggyőződésemet, mig alaptalanságát ki nem mutatja valaki, meg nem változtatom, az ezután való közlendőkkel is szoros összefüggésben nem volna. Es most áttérek tárgyamra. Igen helyesen jegyzi meg a nevezett bírálat, hogy laktak Pannónia területén az illyr pannonok mellett és között kelta népek is „s e szerint ezek is megkívánhatják a maguk részét a rómaiak előtti maradványokból." Éppen ezért oly emlékcsoportot vettem fel ismertetésül, mely legvalószínűbben kelta eredetű, azokat az ékalakú eszközöket, melyeket, mert legnagyobb számban hajdan kelták által lakott helyeken tűnnek fel, a régészet sima vagy szárnyas kelteknek, czelteknek, paalstaboknak nevezett el, magyarul, alakjuk után, de egészen helytelenül, bronzvésőknek is mondjuk. Typikus alakjai ezek az úgynevezett bronzkornak, ezekből fejlődtek a tokos vagy