Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

BURÁNY Gergely: Az ókori rabszolgák helyzete. Párbeszéd

— 4i — voltak nevelők, felolvasók, szobaszolgák, kertészek, fahordók, pohárnokok stb. A szolgálók között voltak konyhaleányok, szobaleányok, dajkák stb. Ezeken kivül a gazdagok szívesen tartottak a házuknál szerecseneket is. Fiú: Tehát már akkor rabszolgaság volt a szegény négerek sorsa. Apa : De azért a görögök között is voltak szabadok, a kik bizonyos szolgálatokra bérért elszegődtek. Ezek már olyan viszonyban állottak, mint a mi cselédeink. Voltak még olyanok is, a kik a tulajdonképeni szabad polgárok jogával nem bírtak, de rabszolgák sem voltak, hanem bizonyos védelmi díjért, melyet fizettek, befogadtatást nyertek (védelmi szövetségesek), tehát részint született görögök, részint külföldről bevándorlottak, a kik tehát szintén beszegődtek. De most már menjünk át Rómába. Itt némely dologban éppen ilyenek voltak a viszonyok, némelyekben pedig egészen mások. A római előkelőnek a házát egy egész sereg rabszolga nélkül alig lehetett képzelni. Míg a görögöknek a házi és földművelő szolgáikon kivül voltak úgynevezett gyári rabszolgáik is, a kik iparral foglalkoztak, a rómaiaknál a kézműves és kereskedő valósággal üzletember. Ennek is voltak ugyan rabszolgái, de ő maga is velők dolgozott. A gazdag ellenben nagyszámú rabszolgáit saját személyére tartotta, s őket részint a ház körül, részint mezei jószágain alkalmazta. Fiú : De ha már a görögöknél közel ezer rabszolgája volt egy-egy gazdag embernek, a ki a gyári munkákkal is elfoglalta őket, hogyan lehetett több a rómainak, miután ez csak házi és mezei szükségletre használta ? Apa : Itt azt kell megjegyezni, hogy a rómaiaknak több földjük volt, mint a görögöknek, továbbá ők a rabszolgasereget fényűzési czikknek tekintették, s azért a gazdag római a saját, felesége és gyermekei szolgálatára nagyterjedelmü házában néhány százat is tartott