Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886
BURÁNY Gergely: Az ókori rabszolgák helyzete. Párbeszéd
— II — (a mi pénzünk szerint egy mina 40 frt) között változott hasznavehetősége szerint. Gondolható, hogy a fiatal, gyenge rabszolga nem került annyiba, mint a kifejlett erős, a közönséges munkás értéke nem volt akkora, mint azé, a kit munkavezetőnek is lehetett alkalmazni, az ilyen pedig mögötte állott a szellemileg is képzettnek, mert ezt a gyermekek mellé nevelőül, tanítóul szokták tenni. De itt a kis Aladár már nem tudta megállani, hogy ne adjon kifejezést a feletti csudálkozásának, hogy egy tanítót mint valami holmit a vásáron lehetett venni! Apa : Igen ám, csakhogy az ilyen müveit rabszolgákkal általában sokkal gyengédebben bántak. Ezeket inkább csak úgy szokta egyik család a másiknak ajánlani, ők tehát az úgynevezett recommendálásra vétettek és adattak el. Fiú: Így már nem oly lealázó a helyzetök. Apa: A vásárolt szolgákon kivül voltak olyanok is, a kik a háznál születtek. A rabszolgaszülők gyermekei a régi szokás szerint a gazda rabszolgái lettek. Azonban a szabad embertől és rabszolgálótól születetteket már igen gyakran szabadon bocsátották. A régibb időben az is szokás volt, hogy azon adós, a ki fizetésre képtelen volt, hitelezőjének rabszolgájává lett. Solon az athéneiek híres törvényhozója azonban ezt a szokást megszüntette és pedig azon szempontból, hogy a szabadnak született görög nem lehet rabszolga. Jóllehet 1 görög házakban általában sohasem volt oly sok rabszolga, mint az előkelő rómaiak palotáiban, a gazdag görögök néha mégis egy egész sereg felett rendelkeztek. Ezeket különböző czélokra alkalmazták. A tulajdonképeni házi szolgálatra Görögországban a régiek mértéke szerint csak néhányra volt szükség ; mégis ha valakinek házi szükségletét hat vagy hét kielégítette, csak szegény embernek tartatott. A jobb móduaknál rendesen még egyszer annyi szokott lenni a szolgák és szolgálók száma. Fiú : Hát a többi rabszolgával mit szoktak tenni ?
